„Bécsi udvar” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
3. sor:
== Története ==
Az [[mohácsi csata]] 1526-ban [[Magyarország]] történelmében korszakváltást hozott. A Magyar Királyság mintegy fél évezreden át meghatározó közép-európai államnak számított. Mohács után hazánk másfél évszázadra a kezdődő [[újkor]] két legfontosabb nagyhatalma, az [[Oszmán Birodalom|oszmán]] és a [[Habsburg Birodalom]] összecsapásainak színtere lett. Az ország területe ennek következtében részben már 1526-ban,
=== I. Ferdinánd és Magyarország ===
11. sor:
Habsburg Ferdinánd – még bátyja, V. Károly császár árnyékában is – sokkal nagyobb katonai-anyagi erõforrásokkal rendelkezett, mint magyarországi vetélytársa. Ennek ellenére õ már nem, majd csak utóda, [[Miksa magyar király]] érhette meg azt a pillanatot, hogy Szapolyai fiát, [[II. János magyar király|János Zsigmondot]] – névleg ugyan még magyar királyt, valójában már csak [[erdélyi fejedelmek listája|Erdély fejedelmét]] – az ország északkeleti területeirõl is végleg kiszorítsák. A látszatra nála sokkal kedvezõbb helyzetben hatalomra jutó, valójában azonban néhány hónap alatt teljes kiszolgáltatottságba került János király ugyanis már azt megelõzõen a törökök pártjára kényszerült, hogy Ferdinánd fejére került volna a Szent Korona. 1527. október 18-án útnak indította [[Isztambul]]ba a szultántól szövetséget kérõ követét. Ezáltal az erõviszonyok alapvetõen megváltoztak. Bár a Habsburg uralkodó a teljes gyõzelmét hozó 1527–28. évi magyarországi hadjáratokban bebizonyította, Szapolyai egyedül nem lehet komoly ellenfél számára, a hatalmas katonai és gazdasági erõfölényben lévõ [[I. Szulejmán oszmán szultán]] által támogatott János királlyal szemben viszont már csak igen korlátozott lehetõségekkel rendelkezett. Ettõl kezdve mindkét magyar király gyakran már csak illúziókat kergetett.
Ferdinánd elõtt magyarországi céljainak elérésében a [[Lajta|Lajtán
A [[Spanyolország]]ban nevelkedett Habsburg Ferdinándnak a földrajzilag ugyan egy tömbben fekvõ, de politikai hagyományaikat és gazdasági fejlettségüket tekintve egymástól igen eltérõ országai és tartományai rendjeivel is óriási problémái támadtak. Így volt ez a központi területeknek számító [[osztrák örökös tartományok]]ban, mindenekelõtt Alsó-Ausztriában is. A rendek – a középkor végi Európa többi területéhez hasonlóan – itt is igen komoly erõt képviseltek. A fõhercegnek ezért ausztriai hatalomátvétele után kemény fellépéssel kellett megreguláznia a központi hatalom megerõsítése ellen fellázadt nemeseket, valamint az engedetlenkedõ [[Bécs]] városát. 1522-ben [[Bécsújhely]]en a lázadók néhány vezetõjének és a bécsi polgármesternek a feje porba hullott. Sõt az új uralkodó a leendõ császárváros kiváltságait is jelentõsen megnyirbálta. Ennek ellenére még korántsem köszöntött békesség tartományaira. 1523-tól – a tiltó rendelkezések dacára – a [[reformáció]] egyre nagyobb hullámokban terjedt át Ausztriára is. Ráadásul két esztendõ múlva [[Tirol]]ban heves parasztfelkelések robbantak ki, amelyek a többi tartományra is hamar átterjedtek. A központi hatalom még meg sem birkózott ezek leverésével, amikor megérkezett a hír: Mohácsnál a fõherceg sógora, az ifjú magyar király, [[II. Lajos magyar király]] holtan maradt a csatatéren.
| |||