„Szirmabesenyő” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Ssycell (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Ssycell (vitalap | szerkesztései)
35. sor:
A település alapító atyja gróf ''szirmai és szirmabesenyői'' '''Szirmay István''' volt<ref>https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HAJB_Saa_20_Rmcs_04/?pg=119&layout=s</ref>, aki I. Lipót magyar király által jóváhagyva '''1694'''-ben költöztette át földműveseit [[Szirma|Szirmá]]<nowiki/>ról Kelecsénybe, s ebből kifolyólag lett a település neve Szirmabesenyő – utalva a hely birtokosaira, s a lakosság eredetére. Szirmay István felépítette a családi kúriát, majd leszármazottjai az XVIII. században barokk kastélyt építtettek, illetve átvették a település kegyúri posztját is. Az ő fennhatóságuk alatt épülhetett ki a helyi oktatási intézmény is, melynek első írásos emléke 1746-ból származik. <ref name=":0">http://szirmabesenyo.hu/intezmenyek/#szinyeisuli</ref> A kastély jelentősebb tulajdonosa gróf ''szirmai és szirmabesenyői'' '''[[Szirmay Alfréd]]''' volt, akinél gyakorta vendégeskedett sógora, Szinyei Merse Pál, aki itt festett művei miatt máig a település művészeti arculatának képviselője.
 
Mivel a település lakossága nagyarányban [[Szlovákok|szlovák]] etnikumú volt – a többek között Sárosszentmihályból ([[Szlovák nyelv|szlovákul:]] ''Šarišské Michaľany'') való betelepítések miatt –, az oktatás asszimilációs törekvések miatt csak 1875-től folyik magyar nyelven. <ref name=":0" /> A szláv eredet máig megfigyelhető a tősgyökeres lakosokon, akik szüleik, nagyszüleik által tudnak szlovák kifejezéseket. A XIX. századi anyakönyvekben gyakran előforduló vezetéknevek: Balcsár, Bányász, Béres, Bodnár, Bodolovszki, Bodvanszki, Dojcsák, Duch, Dvorcsák, Dvorszki, Éliás, Furcsák, Gazsik, Germuska, Gibárti, Görömbölyszki, Guzi, Hanák, Hnat, Jarocsik, Kállai, Kascsák, Kirn, Klusovszki, Koczán, Kocsis, Kollár, Konderák, Kopacskó, Kozdrony, Kubiczki, Lipták, Litmanovszki, Markó, Markovics, Mikovszki, Murin, Obóczki, Oscsadlovics, Papczun, Pavlikovics, Petúra, Popovics, Sárosi, Selling, Senviczki, Stefán, Szabados, Szakos, Topa, Tornai, Tövis, Üveges, Vaskó, Vencuch, Virosztek, Xenzsakovics.
 
Az első világháborúban (1914–1918) Sajó- és Szirmabesenyő összesen 41 hősi halálban elhunyt katonát tud magának.