Wikipédia

„Ősmagyar vallás” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
91. sor:
=== Mágia ===
Az ősi magyar hagyomány megannyi eleme, a [[népi gyógyászat]], a szómágia, a mindennapok hagyománya és általában a [[néprajz]] által feltárt minden terület arról tanúskodik, hogy az ősmagyarok a [[mágia]] világképében éltek és a [[Mágia|mágikus]] praxis szőtte át életük mindennapjait.{{refhely|Mireisz Lászlóː A magyar vallás}} A magyar hagyományban a mágus olyan tudós vagy látó, aki kapcsolatban van azokkal a [[természetfeletti]] erőkkel, amelyek a világot és általában a létet alakítják. Ezen erők közé tartoznak a magasabb világok lényei, az [[Istenség|istenek]] és [[félisten]]ek is, de ezek messze nem olyan tudattól független természetfeletti hatalmak voltak, mint az egyistenhívő ([[Ábrahámi vallások|ábrahámi]]) vallások [[isten]]e.{{refhely|Mireisz Lászlóː A magyar vallás}}
 
A természetmágia a természet mágikus uralmát jelentette, a természeti elemek ismeretét és irányítását, egyensúlyának fenntartását és gondozását.<ref group=megj.>Amelyet a mai ember nagyképűen semmibe vesz és melynek éppen napjainkban issza meg a levét. Amikor őseinket a természeti elemek tiszteletétől törvényekkel eltiltották, akkor nem gondoltak arra, hogy ezzel megzavarják az ember és a természet harmonikus viszonyát.</ref> Minden bizonnyal a pogány papok nem is értették vagy nem akarták megérteni, hogy miért kell a természet emelte [[Templom#A_templom,_mint_szimbólum|test templomát]] kőtemplomokra, és a létről szóló tudást a közvetítő útján megnyilatkozó [[Jézus|megváltóba]] vetett hitre felcserélni.{{refhely|Mireisz Lászlóː A magyar vallás, 99-100. o.}}
{{fő|mágia}}
 
; Mágikus világkép
A mágikus világképben a menny és a föld, a természet szellemei, továbbá a túlvilági ősök mindent megadnak az embereknek és védelmezik őket.
A mágikusEzen világkép legfontosabb területe az elemi vagy természetmágia, amely mindenséget alkotó elemek mágikus befolyásolása volt. A természetmágiában a víz, tűz, lég és föld nem mint elvont fogalmak voltak jelen, hanem amiből az ember és minden más alkotva van. A tüzet például a magyarok minden évben újra szentelték, és ezt a szentelt tüzet az oltárra tették, s ezzel az embert mozgató belső erőt, a népet védő harcosok virtusát megáldották. A víz a megtisztulásnak, a táplálásnak és a fennmaradásnak a szimbóluma volt. A forrásoknál végzett szertartásokkal érték el például, hogy az eső áldást hozó legyen és ne pusztító.{{refhely|Mireisz Lászlóː A magyar vallás}} A tűz és a víz, mint [[alapelemek|őselemek]] tisztelete a kereszténységbe is átkerült, és a mai napig megőrződött a katolikus [[Szentmise|szentmisé]]ben. Úrnapi és feltámadáskori körmenetkor az [[oltáriszentség]] (''amely a fényes napkorongra emlékeztet'') kitételéhez mindig tüzet raknak.{{refhely|Szabó Máriaː A magyarok csillagai}}
 
A levegő a mozgásnak, a felemelkedésnek és az áthagyományozásnak volt a szimbóluma, és a magasba felnyúló fa vagy [[Kerecsensólyom|kerecsen]] madár formájában tisztelték. A föld a beteljesülésnek, az újjászületésnek és a megtartásnak a jelképe és kő, hegy vagy szikla formájában tisztelték.{{refhely|Mireisz Lászlóː A magyar vallás, 85. o.}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Ősmagyar_vallás”