„Hidegháború” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2001:4C4C:115D:3A00:6094:FB2D:9C3A:69DD (vita) szerkesztéséről Crimea szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
38. sor:
A [[második világháború]] végére a két győztes nagyhatalom közötti egyre nehezebben tartható [[Szövetséges hatalmak a második világháborúban|szövetség]] már nem tudott ellenállni a [[Szovjetunió]] és az [[Amerikai Egyesült Államok]] ellentétes [[ideológia|ideológiáinak]] és [[nagyhatalom|nagyhatalmi]] rivalizálásának. Mindkét nagyhatalom a védelme alatt álló [[európa]]i országokból egy katonai szövetséget kovácsolt: nagyrészt nyugaton [[1949]]-ben az Egyesült Államok vezetésével kialakult az [[Észak-atlanti Szerződés Szervezete]], keleten pedig [[1955]]-ben [[Szovjetunió|szovjet]] irányítás alatt a [[Varsói Szerződés]].
 
[[Winston Churchill]] [[1946]] márciusában a Missouri állambeli Fultonban Truman anmerikai elnök szűkebb pátriájában tett szívességi látogatása során tartott híres beszédében kijelentette, hogy egy „Baltikumtól Adriáig tartó [[vasfüggöny]] hullott le Európára”. Ez azonban csak [[1948]] után lett igaz, amikor is a [[prágai puccs]] során a [[kommunizmus|kommunisták]] [[Csehszlovákia|Csehszlovákiában]] megragadták a hatalmat. A II. Világháborúból gazdaságilag is győztesen, soha addig nem látott prosperitással előlépett Amerikai Egyesült Államoknak elemi érdeke fűződött az akkorra csúcstechnológiákat is megszerző, sőt atomhatalommá vált legnagyobb katonai erőnek - és főleg az ipari potenciál - gazdasági továbbvitele, ami a katonapolitikai vezetéstől az addigihoz képest változatlan, nagyléptékű ellenségképet kívánt meg az egész államgépezettől is. Ennek az érdeknek felelt meg a 40 éven keresztül a Szovjetunió felbomlásáig tartó hidegháborús állapot szakadatlan gerjesztése és fenntartása.
 
 
A szovjet befolyás alá került országokban – [[Német Demokratikus Köztársaság]], Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária – először szovjetbarát kormányok alakultak. Ezt követően kiterjedt [[államosítás]]okkal és földreformmal igyekeztek megnyerni a nincstelen rétegeket, miközben a közigazgatás „megtisztításával” gyengítették a nem kommunista erők bázisát. [[1947]] szeptemberében megalakult a [[Kominform]] (Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája), amely irányította a kommunista pártokat. [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] politikai irányvonalát a kommunisták által dominált országok egységesen követték. Egyedül a [[Joszip Broz Tito]] által vezetett [[Jugoszlávia]] került konfliktusba a Szovjetunióval. A kommunista pártok mindenütt beolvasztották a szociáldemokrata pártokat. A többi pártot felszámolták. Államosították a közép- és kisüzemeket is, tervutasításos rendszert vezettek be, s gyorsított iparosításba kezdtek. Kampányok kezdődtek a mezőgazdaság kollektivizálása érdekében, az „osztályidegenek” és az egyházak ellen.
46 ⟶ 45 sor:
 
A kommunizmus nyugat-[[európa]]i terjeszkedésének megakadályozására [[1947]]-ben beindították a [[Marshall-terv]]et, amelynek keretén belül az Egyesült Államok mintegy 14 milliárd dolláros segéllyel kívánta újjáépíteni a háborúban lerombolt gazdaságokat. Az összes olyan ország elfogadta ezt a segélyt, ahol nem állomásozott a szovjet hadsereg. Az amerikai segély hatásai gyorsak és azonnaliak voltak: a francia [[Kommunizmus|kommunista]] párt például [[1981]]-ig kikerült a kormányzásból.
 
 
 
Már [[1947]]-ben megszületett a szovjetek válasza - a befolyásuk alá tartozó országokat egy egységes keleti blokká kovácsolták. [[Andrej Alekszandrovics Zsdanov|Andrej Zsdanov]] és [[Nyikolaj Alekszejevics Voznyeszenszkij|Nyikolaj Voznyeszenszkij]] megalkotta a „két világról” szóló doktrínát és kijelentette, hogy a [[kommunizmus]] és a [[kapitalizmus]] összecsapása elkerülhetetlen. A keleti tömb műszaki fejlődésének korlátozására [[1947]]-ben a nyugati országok létrehozták a [[COCOM-lista|COCOM-listát]].