„A Magyar Királyság az első világháborúban” változatai közötti eltérés

 

== A Monarchia felbomlása ==

A piavei kudarc és a bolgárok 1918. szeptember végi [[Bulgária az első világháborúban|fegyverszünete]]<ref name = "indiana.edu-1918">{{cite web|url=http://www.indiana.edu/~league/1918.htm|title=1918 Timeline}}</ref> siettette a Monarchia háborús vereségét. Tény, hogy az 1918. április 8-ai [[róma]]i konferencián az antant elfogadta az Osztrák–Magyar Monarchia emigráns nemzetiségi politikusainak azon követelését, hogy a Monarchia helyén francia orientációjú nemzetállamok jöjjenek létre. 1918. október 16-án [[IV. Károly magyar király]] a Lajtán túlon kiáltványt bocsátott ki, amelyben engedélyezte a császárság konföderációvá való átalakulását. 1918. október 24-én a császári kormány elveszítette a hatalmát [[Bécs]] felett, a Császárság részei is kiválásra készültek. A [[harmadik Wekerle-kormány]] október 31-ével felmondta az 1867-es megállapodásokat, ezzel megszűnt az Ausztria és Magyarország közötti [[perszonálunió]]. Október 28-án [[Prága|Prágában]] kikiáltották a csehszlovák államot, Galícia csatlakozott az újjáalakuló Lengyelországhoz, [[Zágráb]]ban pedig kikiáltották a [[Szlovén–Horvát–Szerb Állam]]ot. November 11-én Bécsben [[Heinrich Lammasch]] miniszterelnök (október 26-án ő vezette az aznap megalakult Likvidációs Minisztériumot{{refhely|Szabad Sajtó 26}}) menesztette a császárt. Másnap kikiáltották [[Ausztria|Német-Ausztria]] Köztársaságot. Az [[eckartsaui nyilatkozat]]ában I. Károly császár (Magyarországon IV. Károly néven királyként uralkodott) is lemondott az államügyek intézéséről és uralkodói jogairól.<ref>[http://vmek.oszk.hu/02100/02185/html/img/1_015a.jpg Eckartsaui nyilatkozat eredeti példánya]</ref>