Wikipédia

„Portál:Első világháború/KiemeltCikk” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
augusztusra frissít
szeptemberre frissít, az erdélyi hadjárathoz kapcsolódik
1. sor:
{{kép|Liviu Rebreanu.jpg|méret=200px|oldal=balra|szöveg=A regény szerzője, [[Liviu Rebreanu]] (1885-1944)}}
[[Fájl:Bouvard Arz von Straussenburg.jpg|220px|left]]
Az '''''Akasztottak erdeje''''' ''(Pădurea spânzuraților)'' [[Liviu Rebreanu]] 1922-ben megjelent [[lélektani regény]]e, amelyet az [[első világháború]] ihletett. Az író a művet fivérének, Emil Rebreanunak ajánlotta, akit az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] tisztjeként 1917-ben a [[Román front (első világháború)|román fronton]] szökés miatt halálra ítéltek és felakasztottak. Noha a szerző számos elemet felhasznált öccse leveleiből és a gyimespalánkai úton szerzett élményeiből, hasonló sorsuk ellenére a regény főhőse nem Emil Rebreanut ábrázolja, hanem a szerző saját vallomása szerint „saját nemzedéke prototípusa”.
Báró straussenburgi '''Arz Artúr''' ''([[Német nyelv|németül]]: Arthur Freiherr Arz von Straussenburg),'' ([[Nagyszeben]], [[1857]]. [[június 16.]] – [[Budapest]], [[1935]]. [[július 1.]]) [[Erdélyi szászok|erdélyi szász]] származású magyar katonatiszt, császári és királyi vezérezredes, az [[első világháború]] sikeres katonai vezetője, az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] haderőinek utolsó vezérkari főnöke ([[1917]]–[[1918|18]]).
 
A regény főhőse, Apostol Bologa a [[első világháború|háború]] kitöréséig nem emelkedik ki az átlagemberek közül; eszméiben bizonytalan, befolyásolható fiatalember. Zökkenőmentesen tud beilleszkedni a társadalomba, a háború azonban olyan erkölcsi [[dilemma]] elé állítja, amellyel nem tud megbirkózni, és a döntés halogatásával egyre közelebb sodródik a halálhoz.
Nagy múltú erdélyi szász nemesi családból származott. 1876-ban érettségizett a nagyszebeni evangélikus líceumban, majd tanulmányait a nagyszebeni jogakadémián folytatta, ahonnan azonban az első tanév leteltét megelőzően önkéntes szolgálatra jelentkezett egy császári és királyi vadászalakulathoz. Önkéntes szolgálati idejét követően hivatásos tiszti pályára lépett, és elvégezte a bécsi Hadiiskolát (''Kriegsschule''). A következő években különböző csapattesteknél és a vezérkarnál töltött be pozíciókat, 1902-től ezredes, majd 1908-ban vezérőrnagyi rendfokozatot kapott. 1912-től altábornagy, majd a rákövetkező évben a bécsi Hadügyminisztériumba helyezték osztályvezetőnek (''Sektionschef'').
 
[[George Călinescu]] szerint a regény a kínzó erkölcsi bizonytalanság monográfiája, amely lehetett volna politikai regény is, de lélektani lett belőle; [[Kormos Gyula]] a regény háborúellenességét emelte ki, Ion Simuț ezzel szemben [a legnagyobb román] vallásos regénynek nevezte, amely a főhős misztikus válságát írja le.
Az [[első világháború]] kitörését követően a 15. gyalogos hadosztály parancsnokává nevezték ki, majd a kassai VI. hadtest parancsnokságát átvéve oroszlánrészt vállalt az 1914. november 28. és december 18. között zajló [[Limanovai csata|limanovai csatában]] és a májusi [[gorlicei áttörés]]ben, melyeknek köszönhetően a központi hatalmak erőinek sikerült megállítani az orosz csapatok előrenyomulását a [[Keleti front (első világháború)|keleti fronton]]. 1915 augusztusában gyalogsági tábornokká léptették elő, majd 1916-ban az I. hadsereg élére nevezték ki, mely pozícióban sikeresen vette föl a harcot a számbeli fölényben lévő román csapatokkal azok erdélyi offenzívája során, és részt vett [[Románia]] megszállásában.
 
A regény elnyerte a Romániai Írók Társaságának nagydíját, és a megjelenését követő évtizedben kiadták cseh (1928), angol és olasz (1930), lengyel (1931), francia, holland és német (1932) fordítását; összesen több mint húsz nyelven jelent meg. A műből készült [[Liviu Ciulei]] azonos című [[Akasztottak erdeje (film)|filmje]], amely az [[1965-ös cannes-i filmfesztivál]]on a [[Legjobb rendezés díja (cannes-i fesztivál)|legjobb rendezés díját]] nyerte el.
1917. március 1-jén [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] magyar király sokak meglepetésére a sikeres harctéri parancsnokot nevezte ki a közös hadsereg vezérkari főnökévé a posztról távozó [[Franz Conrad von Hötzendorf]] helyére. Regnálása alatt az osztrák-magyar csapatok jelentős sikereket értek el mind a keleti, mind az olasz fronton, a [[caporettói áttörés]] során a központi hatalmak erői jelentős vereséget mértek az olasz erőkre, azonban a kellő utánpótlást és német támogatást nélkülözve az osztrák-magyar támadás összeomlott. A központi hatalmak haderőinek döntő vereségét látva Arz felügyelete mellett a Monarchia 1918. november 3-án Padovában [[Padovai fegyverszünet|fegyverszünetet kötött]] Olaszországgal. A haderő főparancsnokának tisztéről lemondó uralkodó, IV. Károly Arz tábornokot kérte fel a poszt betöltésére, ő azonban elhárította a kinevezést.
 
A háború után a tábornok nyugdíjba vonult, és [[Bécs]]be költözött, azonban a Monarchia szétesését követően nyugdíját megvonták, és innentől kezdve szűkösen élt, volt császári tisztek által létrehozott pénzalaptól részesült segélyben, majd 1925-től a magyar kormány is folyósított számára kegydíjat. 1933-ban magyar állampolgárságot kapott és hivatalos lakhelye Budapestre került át, itt hunyt el 1935-ben.
 
<div style="text-align:right;margin-right:10px;margin-bottom:4px;">'''[[ArthurAkasztottak Arzerdeje von Straussenburg(regény)|Tovább a szócikkhez]]'''</div>▼
 
▲<div style="text-align:right;margin-right:10px;margin-bottom:4px;">'''[[Arthur Arz von Straussenburg|Tovább a szócikkhez]]'''</div>
 
<div align="right"><small>{{szerkeszt|Portál:Első világháború/KiemeltCikk|Frissítés}}</small></div>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Portál:Első_világháború/KiemeltCikk”