„Vizelethajtó gyógyszerek” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN/PMID/RFC link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
+ hivatkozás (link) jav |
||
17. sor:
<br>6. Proximális kanyarulatos csatorna
<br>7. Henle-kacs
<br>8. [[Az anatómiában használatos síkok és irányok#Proximális és disztális|Disztális]] kanyarulatos csatorna, amely fokozatosan gyűjtőcsatornába megy át
<br>9. Efferens arterióla]]
[[Fájl:Structure of glomerulus.png|bélyegkép|A ''glomrulus'' a nefron kezdeti szakasza, ahol a primér vizelet kiszűrése történik]]
26. sor:
Az emberi vese frontális metszeti képén két, jól elkülönülő zóna látható: a külső kéregállomány (''cortex'') és az alatta elhelyezkedő velőállomány (''medulla''). A velőállomány további két részből, a külső és belső velőből épül fel. A vese funkcionális egysége a ''nefron'', melyből mindegyik vesében több mint 10<sup>6</sup> található. A ''nefron'' alapvetően két részből, a ''glomerulus''ból és az annak folytatását képező ''tubulus''ból épül fel. Az emberi vesében az óriási számú nefron teljes hossza meghaladja a 40 kilométert.<ref>Guba Ferenc: ''Orvosi biokémia''. Budapest, Medicina, 1988. 2. kiadás, 474. oldal, {{ISBN|963 241 711 9}} </ref>
A kéregállományban helyezkednek el a ''glomerulus''ok, melyek a vesét ellátó artéria mikroszkópos méretű leágazódásai. Az erek (afferens arteriólák) a ''glomerulus''ban előbb szétágazva érgomolyagot képeznek, majd ismét összekapcsolódva elhagyják a ''glomerulus''t. A megközelítőleg gömb alakú ''glomerulus'' érkapillárisokat egy tok (Bowman-tok) veszi körül, mely csőszerű kapillárisba szűkülve folytatódik. A tokot és a belőle eredő kapillárist nevezik ''tubulus''nak, amely funkcionálisan egy gyűjtőcsatorna. A ''tubulus'' gyűjtőcsatorna több kanyart leírva (proximális kanyarulatos csatorna) a külső velőállományba jut, ahol beszűkül (Henle-kacs), majd U alakú kanyart téve visszakanyarodik a ''glomerulus''ok közelébe (
A vizeletképzés folyamata a ''glomerulus''okban „ultrafiltrációval” (molekuláris szűréssel) kezdődik, ahol az uralkodó [[hidrosztatikai nyomás]] folyadékot szűr ki a ''glomerulus''t körülvevő tokba. Egészséges emberi a vese glomerulusaiban percenként kb. 600 ml vér áramlik át, amelyből 120 ml filtrátum (átszűrt folyadék) képződik (naponta átlagosan kb. 180 liter), de ennek a ''primér vizeletnek'' több mint 99%-a a tubuláris rendszeren való átáramlás során visszaszívódik. Az óriási mennyiségű filtrátum visszaszívódása során kémiai összetételében is változik a tubulusokban, miközben a maradék a primér vizeletből végleges vizeletté módosul, létrehozva a napi kb. 1,5 liter vizeletmennyiséget. A vesék a napi vízkiválasztást bizonyos határok között (0,5 és 12 liter) képesek növelni vagy csökkenteni, a filtrációs és visszaszívódási arányt módosítva. Ennek mértékét gyógyszerekkel befolyásolni lehet.<ref name="GUY"/>
195. sor:
:*'''Káliummegtakarító diuretikumok'''
A káliumot megtakarító diuretikumok hatástani csoportjába tartozó gyógyszerek közös sajátossága, hogy fokozzák a Na<sup>+</sup>-ürítést, miközben a K<sup>+</sup>-ürítést – jóllehet különböző hatásmechanizmus révén – többé-kevésbé csökkentik. A hatásukat a vesetubulusok úgynevezett "késői" [[Az anatómiában használatos síkok és irányok#Proximális és disztális|disztális]] szakaszán, illetve disztális szakaszt követő gyűjtőcsatornákban fejtik ki. A K<sup>+</sup>-ürítést gátló hatás szélsőséges esetben annyira kifejezett lehet, hogy kálium-mérgezés jöhet létre.<ref>Szekeres L.: ''Orvosi gyógyszertan''. Budapest, Medicina Könyvkiadó, 1980. 372. oldal {{ISBN|963-240-111-5}}</ref> Ennek a ténynek szem elől tévesztése miatt orvosi gyakorlatban már halálesetek is előfordultak.
A disztális kanyarulatos csatorna végét és annak folytatását képező összekötő gyűjtőcsatornák luminális falát (tehát a tubulus és a csatorna belső falát) két [[hámszövet|hámsejttípus]] burkolja, a gyűjtőcsatornasejtek és a közöttük elhelyezkedő köztes hámsejtek. A két sejttípus élettani funkciója eltér egymástól, de a csatorna legfontosabb funkciójáért, a Na<sup>+</sup>-reabszorpciójának és K<sup>+</sup>-szekréciójának végső szabályozásáért együttesen felelnek. Továbbá ezek a sejtek szabályozzák a vizelet térfogatát, beállítják annak végső [[ozmózis|ozmotikus]] koncentrációját és kialakítják a szervezet számára a [[sav-bázis egyensúly|sav-bázis egyensúlyt]]. Tehát a szervezet homeosztázisának fenntartásáért felelős fontos területről van szó, amely diuretikus gyógyszerekkel jól befolyásolható.<ref>Fonyó A.: ''Az orvosi élettan tankönyve'', Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 7. kiadás, 2014. 290–297. oldal. {{ISBN|978-963-226-504-9}}</ref>
| |||