„Csákány (fegyver)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a nem hogy → nemhogy, úgy hogy (tehát, ezért értelemben) → úgyhogy, mivel hogy → mivelhogy
bővítés
1. sor:
A '''csákány''' régi magyar fegyver, mely - nevét tekintve - a törökfajta elemektől került hozzánk. A [[Csákány (szerszám)|csákány, mint szerszám]] egykezes, könnyen forgatható változtata.
A '''csákány''' régi magyar fegyver, mely - nevét tekintve - a törökfajta elemektől került hozzánk. A csákány szó ugyanis a török-tatár csak azaz üt, vág, metsz tőből képzett [[igenév]], mely a magyarnak teljesen megfelelő «csakan» alakban megvan a kirgizeknél, akik hosszú nyelű baltát értenek alatta. A csákány szó (cekan, csokan, csjukan) el van terjedve egész Délkelet- és Kelet-Európában; megvolt már az ó-szlovénban, megvan az orosz, lengyel, vend, szerb bolgár, oláh és albán nyelvekben, ami arra mutat, hogy ama török elem hatásának nagyon réginek kell lennie. S valóban, a régészeti leletek szerint a csákány elterjedése a kelet-európai népeknél a [[szarmaták]] feltűnésével hozható kapcsolatba. Talán már a bronzkori csákányok is a magyarországi leletekben a [[jazigok]]tól és más szarmata-törzsektől származnak; de ha ezt nem lehetne is igazolni, a kora népvándorláskori leletekben, mint [[Keszthely]]en, [[Nemesvölgy]]ön, [[Ordas]]on, stb. előforduló csákányok mindenesetre e népségnek tulajdoníthatók. Ez a típus hosszú, keskeny pengéjű, mely éle felé csak kevéssé szélesedik ki s tompa, négyszögű fokkal van ellátva; egészben véve megfelel annak a - egész napjainkig fennmaradt fokos - típusnak, melyet másképp baltának is hívnak és nagyban különbözik a régi germánok hosszan lenyúló, éllel ellátott csatabárdjától. A régi magyar csákányból tehát épp az a rész hiányzott, ami később megkülönböztető jegyévé vált: a madárorrhoz hasonló hegyes vég. A középkori magyar csákány tipikus alakját [[I. László magyar király|Szent László]] régi képein látjuk; ez már közeledik a bárdhoz vagy szekercéhez, éle felé kiszélesedik a penge s az él félkörív alakúvá válik. Ez a típus megvan a középázsiai törököknél is, akik ajbaltának vagyis holdbaltának, hold alakú baltának nevezik. A [[14. század]] vége felé a csákány foka tüske alakúvá kezdett átváltozni, mely később mindinkább megnőtt s annál fontosabb szerepe lett, minél inkább elterjedt a lemezes páncél a régebbi pikkelyes vagy sodronygyűrűs vasing helyett. A [[16. század]] kezdetén már nemcsak nálunk, de nyugaton is feltűntek azok a madárorrú csákányok, melyeknél a vágásra alkalmas éles pengét a [[páncél]] átlyukasztására szolgáló hegyes vég váltja fel; ez a típus az után meg is marad, úgyhogy ma csákány alatt csakis ilyen hegyes végű fegyvert értünk.
 
== A szó eredete ==
A csákány szó ugyanis a török-tatár csak azaz üt, vág, metsz tőből képzett [[igenév]], mely a magyarnak teljesen megfelelő «csakan» alakban megvan a kirgizeknél, akik hosszú nyelű baltát értenek alatta. A csákány szó (cekan, csokan, csjukan) el van terjedve egész Délkelet- és Kelet-Európában; megvolt már az ó-szlovénban, megvan az orosz, lengyel, vend, szerb bolgár, oláh és albán nyelvekben, ami arra mutat, hogy ama török elem hatásának nagyon réginek kell lennie.
 
== A harci csákány fejlődése ==
A '''csákány''' régi magyar fegyver, mely - nevét tekintve - a törökfajta elemektől került hozzánk. A csákány szó ugyanis a török-tatár csak azaz üt, vág, metsz tőből képzett [[igenév]], mely a magyarnak teljesen megfelelő «csakan» alakban megvan a kirgizeknél, akik hosszú nyelű baltát értenek alatta. A csákány szó (cekan, csokan, csjukan) el van terjedve egész Délkelet- és Kelet-Európában; megvolt már az ó-szlovénban, megvan az orosz, lengyel, vend, szerb bolgár, oláh és albán nyelvekben, ami arra mutat, hogy ama török elem hatásának nagyon réginek kell lennie. S valóban, a régészeti leletek szerint a csákány elterjedése a kelet-európai népeknél a [[szarmaták]] feltűnésével hozható kapcsolatba. Talán már a bronzkori csákányok is a magyarországi leletekben a [[jazigok]]tól és más szarmata-törzsektől származnak; de ha ezt nem lehetne is igazolni, a kora népvándorláskori leletekben, mint [[Keszthely]]en, [[Nemesvölgy]]ön, [[Ordas]]on, stb. előforduló csákányok mindenesetre e népségnek tulajdoníthatók. Ez a típus hosszú, keskeny pengéjű, mely éle felé csak kevéssé szélesedik ki s tompa, négyszögű fokkal van ellátva; egészben véve megfelel annak a - egész napjainkig fennmaradt fokos - típusnak, melyet másképp baltának is hívnak és nagyban különbözik a régi germánok hosszan lenyúló, éllel ellátott csatabárdjától. A régi magyar csákányból tehát épp az a rész hiányzott, ami később megkülönböztető jegyévé vált: a madárorrhoz hasonló hegyes vég. A középkori magyar csákány tipikus alakját [[I. László magyar király|Szent László]] régi képein látjuk; ez már közeledik a [[Bárd (heraldika)|bárdhoz]] vagy szekercéhez, éle felé kiszélesedik a penge s az él félkörív alakúvá válik. Ez a típus megvan a középázsiai törököknél is, akik ajbaltának vagyis holdbaltának, hold alakú baltának nevezik. A [[14. század]] vége felé a csákány foka tüske alakúvá kezdett átváltozni, mely később mindinkább megnőtt s annál fontosabb szerepe lett, minél inkább elterjedt a lemezes páncél a régebbi pikkelyes vagy sodronygyűrűs vasing helyett. A [[16. század]] kezdetén már nemcsak nálunk, de nyugaton is feltűntek azok a madárorrú csákányok, melyeknél a vágásra alkalmas éles pengét a [[páncél]] átlyukasztására szolgáló hegyes vég váltja fel; ez a típus az után meg is marad, úgyhogy ma csákány alatt csakis ilyen hegyes végű fegyvert értünk.
 
==Forrás==