„Gemini-program” változatai közötti eltérés

A Gemini–program során az első, embervezette űrhajó repülése volt a '''Gemini–3''', amely az előkészítésül szolgáló ember nélküli tesztrepülések után startolt a [[NASA]] [[Cape Canaveral Air Force Station|Cape Canaveralen]] lévő 19-es indítóállványáról. A két megelőző tesztrepülés után 1965. márciusára tűzték ki a startot. Az előkészületek során sok vita övezte, hogy a fő célkitűzést (''„...demonstrálni és felmérni az űrhajóban, a hordozóeszközben és az eljárásokban rejlő képességeket a jövőbeni hosszútávú és randevú repülések érdekében''”) milyen hosszú repüléssel lehet teljesíteni. A kezdetekben lefektetett tervek három Föld körüli fordulatos repülést írtak elő, amelyet a szakemberek végül jóváhagytak és ilyen rövid repüléssel is teljesíthetőnek látták a cél elérését. A repülés előtt megszületett a terv a küldetés során végrehajtandó kísérletekről is. Ezek a [[Mercury-program]]ból átvett (a törölt [[Mercury–Atlas–10]]-re előirányzott) kísérletek voltak, amelyet a begyakorlásra rendelkezésre álló szűkös időkeret miatt azokból választottak ki, amelyek a legkevesebb beavatkozást igényelték a legénységtől. Az első kísérlet egy, a világűrbeli [[Kozmikus sugárzás|sugárzások]] [[sejt]]ekre gyakorolt hatását vizsgáló teszt volt, amelyben [[vér]]mintákban (és a földi ellenmintákban) vizsgálták, hogy milyen hatás éri a sejteket a [[világűr]] körülményei között. A második kísérlet a [[Mikrogravitáció|súlytalanság]] állapotában az előzőleg megtermékenyített tengeri uborka sejtek növekedésének megfigyelését célozta. A harmadik kísérletben pedig a visszatéréskor, a [[légkör]] által felhevülő, [[plazma]] állapotú levegő által meggátolt rádiókommunikáció befolyásolását vizsgálták, amelynek során [[víz|viz]]et injektálva az űrhajó köré, megváltoztatták a plazma viselkedését, lehetővé téve a rádiócsend megtörését.<ref name="OTSoT_ch10_4">{{cite web|url=https://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4203/ch10-4.htm|title=On the Shoulders of Titans: A History of Project Gemini - Plans for Gemini 3|author=Barton C. Hacker és James M. Grimwood|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2018-06-05}}</ref>

 

 

A Gemini–3 [[1965]]. [[március 23.|március 23]]-án, helyi idő szerint 9:24-kor (14:24 [[UTC]]) startolt [[Cape Canaveral Air Force Station|Cape Kennedy]] LC–19-es indítóállásából. Az első felszállás minden probléma nélkül zajlott le, a start olyan sima volt, hogy az űrhajósok csak a műszerfalon elinduló óráról és [[Gordon Cooper]] rádió bejelentéséből érzékelték, hogy elindultak. Az első keringés során kisebb hiba lépett fel: a műszerek kezdtek egymás után rossz értékeket mutatni, ám John Young rádöbbent, hogy nem a műszerek mutatta értékekkel van baj, hanem magával a műszerfallal, ezért másik áramkörre kapcsolt, ami megoldotta a problémát. Az első körben végezték el az előírt kísérleteket, amelyek közül a sejtnövesztési kísérlet teljes kudarccal végződött (Grissom eltörte a kísérleti anyag tartóját), a vérmintás kísérletet pedig csak nehézségek árán tudta elvégezni Young. A legnagyobb jelentőségű próba a második keringés során következett el. Ebben az űrhajósoknak az űrhajós saját hajtóműveivel meg kellett változtatniuk az űrhajójuk röppályáját (ezzel egy történelmi elsőséget besöpörve az [[USA]] űrkutatása számára, miszerint az első űrbeli manővert amerikai űrhajóval teljesítették). Egy 75 másodperces kormányhajtómű gyújtással az űrhajó sebességét 15 m/sec-mal növelték meg, az addigi [[ellipszis]] pályájuk pedig közel körpályává alakult. Háromnegyed órával később a repülés [[pályahajlás]]án (az egyenlítőhöz bezárt szögén) változtattak, ekkor egyötöd fokkal tértek el a startkor beállított pályától. A harmadik, egyben utolsó keringés már a leszállás előkészítésének faladataival telt. Ehhez a fékezési procedúra szerint be kellett állítani az űrhajó állásszögét, le kellett választani az űrhajó vissza nem térő műszaki szekcióját, majd be kellett indítani a fékező rakétákat, hogy az úgy változtasson az űrhajó röppályáján, hogy az belesüllyedjen a légkör alsóbb rétegeibe. A süllyedés közben elvégezték a harmadik kísérletet is, amelynek során [[víz|vizet]] juttattak a kabin köré, amely megváltoztatta a [[plazma]] áramlását és lehetővé tette a rádióadás vételét a földi irányítás számára.<ref name="OTSoT_ch10_5">{{cite web|url=https://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4203/ch10-5.htm|title=On the Shoulders of Titans: A History of Project Gemini - Maneuvers of Molly Brown|author=Barton C. Hacker és James M. Grimwood|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2018-05-18}}</ref>