„Gemini-program” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Gemini–5: link jav. |
→Gemini–5: link jav. |
||
355. sor:
A soron következő repülés személyzeteként [[Gordon Cooper|Gordo Cooper]] parancsnokot és [[Charles Conrad|Pete Conrad]] pilótát jelölte ki a NASA, tartalékul pedig [[Neil Armstrong]]ot és [[Elliot See]]-t nevezték ki. Ennek a legénységnek is az [[NASA második űrhajósválogatás|Új Kilencek]] csoportja adta a gerincét, egyedül Cooper érkezett még a [[Mercury-program]]ból. Ez a legénység volt az elsú a NASA történetében, aki legénységi jelvényt tervezett és felvarró formában viselt az űrruháján. Cooper - az amerikai pionírokat használva analógiaként - egy echós szekeret tett meg a jelvény fő motivumaként (eredetileg így is akarta nevezni az űrhajót, csak a NASA nem sokkal korábban elvette a névadás jogát az űrhajósoktól) és a „8 nap, vagy halál” jelmondatot szerepeltette rajta.<ref name="OTSoT_ch11_4"/><ref name="EDoB"/>
[[File:S65-46627 (26086756284).jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A Gemini V kiemelésére induló békaember a leszállás után]]
A repülés [[1965]]. [[augusztus 21.|augusztus 21]]-én startolt [[Cape Canaveral Air Force Station|Cape Kennedy]] 19-es indítóállásából helyi idő szerint 9:00-kor (14:00 [[Egyezményes koordinált világidő|UTC]]), egy kis ún. pogo oszcillációt leszámítva eseménytelen start keretében. Az űrhajó 163*350 kilométeres [[ellipszis (görbe)|ellipszis]] pályára állt. A pályára állás után rögtön hozzá is kezdett a legénység a legnagyobb figyelemmel kísért randevúkísérlet megvalósításához. ehhez előbb kibocsátottak egy kis [[műhold]]at (hivatalos nevén a Randevú Felmérő Csomagot), majd mikor ez kissé eltávolodott, megpróbáltak odamanőverezni hozzá. Időközben azonban az első útjára felvitt [[üzemanyagcella]], amely a fedélzeti áramellátásért volt felelős abnormális működési paramétereket kezdett jelezni, ami miatt a legénység elővigyázatosságból inkább leállította. Ezzel azonban az elsődleges célkitűzés, az űrrandevú meghiúsult, sőt felvetődött a repülés idő előtti megszakításának és a legénység hazahozatalának gondolata is. [[Houston]]ban és [[Saint Louis (Missouri)|St. Louis]]-ban, az űrhajó gyártóhelyén hamarjában kísérletek indultak az üzemanyagcellával, majd az extrém paramétereken működő eszközzel szerzett tapasztalatok alapján a legénység is visszakapcsolhatta azt, hogy az űrhajóban visszaálljon az áramellátás. Ezzel a korai repülés megszakítás veszélye megszűnt és visszatért a randevúkísérlet gondolata. Ugyan a céltárgynak szánt műhold elveszett, az irányítás rájött, hogy nem igazán egy céltárgyra van szükség, hanem inkább egy kitüntetett pontra az űrben, amit meg lehet közelíteni (a céltárgy inkább csak megtestesíti azt). Ezért [[
A további feladat a 8 napos - világrekordot jelentő - időtartam kirepülése volt. Ennek abban állt a jelentősége, hogy ez volt egyenlő nagyjából egy holdutazás elméleti oda- és visszaútjának időszükségletével. Ennek során összesen 17 kísérletet végeztek el - köztük két, a [[Pentagon]] által feljuttatott katonai kísérletet is –, zömmel sikerrel. Coooper és Conrad vezette be, hogy nem váltásokban dolgoznak, hanem egyszerre esznek, dolgoznak, de a mi a legfőbb, egyszerre alszanak, mivel a folyamatos rádiózás, a másik űrhajós tevékenysége miatt az alvás lehetetlen volt az egyedül pihenni kívánó űrhajósnak. Az ötödik napot követően a Gemini V-öt sem kerülték el a hibák. Elsősorban a helyváltoztatásért felelős manőverezőrendszer, az OAMS fúvókáinak sorozatos hibái voltak aggasztóak. Éppen ezért a leszállás előtt, már a tervezett utolsó keringés előtti keringés során hozzákezdtek a fékező manőverhez, hogy hiba esetén még mindig maradjon idő korrigálni. A fékezés viszonylag rendben a hibák ellenére is megtörtént és a Gemini V [[1965]]. [[augusztus 29.|augusztus 29]]-én, 7 nap 22 óra 55 per 14 másodperc repülést követően rendben leszállt az [[Atlanti-óceán]]ra, ahol a [[USS Lake Champlain]] hordozó vette a fedélzetére a legénységet.<ref name="OTSoT_ch11_4"/><ref name="EDoB"/>
| |||