„Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2019-38-2” változatai közötti eltérés

{{Kezdőlapkép|Siegemaltakl1.jpg|méret=150px|szöveg=Málta 1565-ös ostroma}}

{{Kezdőlapkép|Valletta-Harbour.jpg|méret=150px|szöveg=Isla félszigete a Nagy Kikötő két öblével}}

 

A kőkori, majd bronzkori betelepülőket [[görögök]] és [[föníciaiak]] követték, akiknek fél évezreden át megfelelő kikötőhelyet nyújtottak a szigetek. [[Római Birodalom|Róma]] a [[pun háborúk]] során tett szert Máltára, amely hosszú időre csendes, vidéki [[gyarmat (terület)|kolóniává]] vált. Az elsők között adott otthont a kereszténységnek, miután 60-ban [[Pál apostol]] megtérítette a később szentként tisztelt Publius kormányzót. Európa történelmébe a [[vandálok]] megjelenésével kapcsolódott be, majd [[Bizánci Birodalom|Bizánc]] uralma alatt ismét veszített jelentőségéből. 870-ben Észak-Afrika arab megszállói foglalták el, akiket a szicíliai [[normannok]] űztek el két évszázaddal később. Ettől kezdve Málta a [[Szicíliai Királyság]] része lett mint [[feudum|hűbérbirtok]], koronabirtok, végül a [[Máltai lovagrend|johannita lovagok]] szinte önálló állama. 1565-ben visszaverte a legnagyobb [[Oszmán Birodalom|török]] ostromot is. A lovagokat 1798-ban [[I. Napóleon francia császár|Napoléon]] francia konzul űzte el, és megszállta a szigeteket. A fosztogató [[franciák]] elleni lázadáshoz 1800-ban csatlakoztak a [[Egyesült Királyság|britek]], akik ezután 160 évre itt maradtak. Málta a földközi-tengeri flotta főhadiszállása lett, és a [[második világháború]] ban egyedül igyekezett gátolni a [[tengelyhatalmak]] kapcsolatát afrikai birtokaikkal. Innen indult később [[Olaszország]] felszabadítása is. A háború után a politika került előtérbe, ami 1964-ben Málta függetlenségéhez vezetett. Az ország 1974 óta [[köztársaság]], a brit hadiipartól való függetlenség jegyében mára nagyrészt turizmusra rendezkedett be.