„Narratíva” változatai közötti eltérés

 

Az elbeszélések sokféle tematikus és/vagy formai szempont szerint csoportosíthatóak: lehetnek dokumentumjellegűek (''non-fiction'', vagyis [[Ismeretterjesztő irodalom|tudományos ismeretterjesztő]] írások, [[életrajz]]ok, [[Újságírás|tudósítás]]ok, [[interjúköltészet]] és történeti munkák); történelmi események átdolgozásai (pl.[[Anekdota|anekdoták]], [[mítosz]]ok, [[legendák]] vagy [[történelmi regény]]ek), illetve valódi fikciós művek (pl. [[Irodalom|irodalmi műalkotás]]ok, [[Novella|novellák]], [[regény]]ek, [[elbeszélő költemény]]ek és [[dal]]ok, valamint kitalált történetek más médiumokban, [[játék]]okban, [[Előadóművészet|előadó-művészet]]i alkotásokban). A narratíva [[emberi univerzálé]], minden kultúrában megtalálható önkifejezési mód, közvetítő formanyelve lehet a [[beszéd]], az irodalmi alkotás, a [[dráma]], a [[zene]], a [[képregény]], az újságcikk, a [[film]], a televíziós műsor és [[videó]], rádióadás, játék, és tágabb értelemben vett személyes előadás, illetve bizonyos esetekben a [[festészet]], [[szobrászat]], [[rajz]], [[fényképészet]] és más vizuális művészetek alkotásai is narratív igényt szolgálhatnak (bár a [[modern művészet]] több irányzata is elutasítja ezekben a médiumokban az elbeszélői potenciált, előtérbe helyezve az absztrakt és [[Konceptuális művészet|konceptuális]] önkifejezést). Az elbeszélés legfőbb követelménye, hogy az eseményeket bizonyos szempont szerint sorrendbe helyezi. A narratíva szó a latin ''narrare'', "elmond, elbeszél" igéből származik, amely pedig a ''gnarus'' melléknévből, melynek jelentése "tudással rendelkező, szakértelemmel bíró."<ref>''Oxford English Dictionary Online,'' "narrate, ''v.''"</ref>