„Tengeriuborkák” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
4 mm |
a helyesírás: tengeri uborka → tengeriuborka; + kis fogalmazás |
||
21. sor:
A '''tengeriuborkák''' ''(Holothurioidea)'' a [[tüskésbőrűek]] törzsének ''(Echinodermata)'' egyik osztálya. Testük megnyúlt, zsákszerű, oldalukon fekszenek a [[tenger]] aljzatán. Testméretük rendkívül változatos: egyes fajok hossza elérheti az 1 métert, legkisebb ismert fajuk, az [[Apodida]] rend [[Chiridotidae]] családjába sorolt [[Psammothuria ganapati]] viszont mindössze 4 mm-es.<ref>[https://index.hu/tudomany/til/2019/09/11/vilag_legkisebb_allata_nyalkasporasok_myxobolus_shekel/ Bolcsó Dániel: Melyik a világ legkisebb állata?]</ref> [[Szájnyílás]]uk és [[végbélnyílás]]uk a testük két végén található. Karjaik nincsenek, vázuk is gyakran hiányzik vagy apró vázelemekké redukálódott. Testfaluk erőteljes [[bőrizomtömlő]], mely hosszanti és körkörös simaizmokból épül fel. A tüskésbőrűekre jellemző kőcsatorna nem a külvilágba, hanem testüregükbe nyílik, így ide nyílik madreporalemezük is. Hasoldalukon három, hátoldalukon két sorban helyezkednek el a [[vízedényrendszer]] ambulakrális lábacskái. Egyes [[faj]]oknál a lábacskák sugárirányban találhatók, sőt hiányozhatnak is. Táplálkozásuk folyamán az iszapot szűrik át, s abból vonják ki és emésztik meg a számukra hasznosítható szerves anyagokat (ún. detrituszfogyasztók) vagy a szájnyílásuk körüli tapogatóikkal gyűjtik ki a vízből a szerves hulladékot. [[középbél|Középbelük]] egy szakasza az erőteljes zúzógyomor. Az utóbél és az ivarmirigyek általában közösen nyílnak a külvilágba. A légzésük az ambulakrális lábacskákkal és az [[utóbél]]hez kapcsolódó [[kopoltyú]]hólyagokkal történik.
Különleges módokon képesek védekezni a [[ragadozó életmód|ragadozók]] ellen. Egyesek végbele körül ún. ''Cuvier-csövek'' találhatók. Ezek veszély esetén kicsapódnak a végbélből, s ragadós fehér fonalakat bocsátanak ki, melytől a ragadozók elriadnak. Másoknál az egész bélcső kicsapódik és leszakad, így nem magát az
Kevés kivételtől eltekintve váltivarú állatok. Néhány fajuk ivadékgondozó, melyek a hátukon vagy a testüregükben nevelik az utódaikat. A többség utódai szabadon fejlődnek. Jellegzetes [[lárva]]alakjuk az ''auricula'', mely hordó alakú ''diliolariává'' alakul. Jellegzetes lárvaalak még a ''vitellaria'', mely kifejlődéséig nem táplálkozik.
38. sor:
[[Fájl:Sjogurka stor ugglan.gif|500px|bélyegkép|balra|'''a''' – tapogatók; '''b''' – végbélnyílás; '''c''' – lábszerű nyúlványok; '''d''' – szemölcsök a háton]]
[[Fájl:Tengeri uborka.jpg|bélyegkép|
{{Taxonbar}}
{{Portál|Biológia}}
|