„Voga–Turnovszky-duó” változatai közötti eltérés

A kettős a 80-as években főleg kis klubokban, középiskolákban, egyetemeken lépett fel. Dalaikat akusztikus gitárkísérettel, számos humoros improvizáció kíséretében adták elő, gunyoros, groteszk szövegeikben a késő Kádár-kor társadalmi és kulturális jellegzetességeit állították pellengérre. A színpadon és időnként dalaikban is Egonnak (Turnovszky), illetve Sanyinak (Voga) szólították egymást. Az akkori lemezgyár egyik tagja [[Boros Lajos]] fantáziát látott a zenekarban, majd első kislemezük [[1983]]-ban jelent meg, egyik oldalán egy aktuális magyar popslágerek paródiáiból készült egyveleggel ("Sztárok 45-ön 83-ban"), másik oldalán egy saját dallal ("Nehéz a szívem, de könnyű a marmonkanna"). Paródiáikat elsősorban a korabeli népszerű rádióműsor, a [[B. Tóth László]] vezette ''Poptarisznya'' tette népszerűvé. Ettől kezdve [[1984]]-[[1986|86]] között évente kiadtak egy kislemezt egy-egy paródia-egyveleggel és egy saját dallal, valamint állandó szereplői voltak szilveszteri műsoroknak, ahol bemutatásra került videoklipjükvideóklipjük paródiák összeállításából.

Első saját [[nagylemez]]ük [[1986]]-ban jelent meg ''[[Egy fejjel kisebb vagyok]]'' címmel, kizárólag saját dalokkal, túlnyomórészt gitáralapú kísérettel, időnként [[szintetizátor]]ok felhasználásával. Ezt követte az [[1988]]-as ''[[Popparódiák 1983-1987]]'', melynek ''A'' oldalán kiadták a korábban kislemezen megjelent paródiákat, a ''B'' oldalán pedig saját dalokat és egy újabb paródia-egyveleget helyeztek el. Ehhez a paródiához már videoklipvideóklip is készült. A sikeres receptet követték [[1989]]-ben is, amikor az [[1988]]-as év paródiája mellett saját dalokat adtak ki, [[1990]]-es ''[[Néger a jégen]]'' c. albumukon már külföldi slágerekből is készítettek paródiát. 1987-es albumuktól kezdve saját dalaikban is többnyire szintetizátorral kísérték magukat. Paródiáik olyan népszerűek voltak, hogy szinte presztízskérdés volt egy együttesnek, hogy a VT-duó parodizálta-e őket (eltekintve attól, hogy a kifigurázás néha jobban sikerült, mint az eredeti).