„Szerkesztő:Sierrahun/próbalap” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 260. sor:
1965-ben Wilbur Sturtevant Nye, nyugalmazott tüzértiszt, Here Come the Rebels! c. művében a csata kezdetéig kísérte figyelemmel a történteket. Megvédte Stuartot, hogy átkelve a Blue Ridge hegyeken Shepardstownig egyszer és után még egyszer nem olyan jó ötlet. Longstreet katonáival tele voltak az utak, Stuart lovassága beszorult volna mögé, a gázlókon a gyalogság kelt át, meg visszafelé jövő, zsákmánnyal megrakott szekerek. Ha Stuart arra megy, akkor azonnal elveszti a kontaktust a szövetségi erőkkel és jópár napig úgy is marad. Noha ekkor még nem tudta, de soha nem érte volna el Frederick környékét, mert egymaga nem tud szétkergetni pár szövetségi hadtestet. A Fredericktől nyugatra levő hágókat Hooker mind őriztette és erre a parancsot már azelőtt kiadta, hogy elindult volna feléjük. Valószínűtlen, hogy a szövetségiek előtt elérte volna a Waynesboro-Emittsburg hágót. Sokkal valószínűbb, hogy június 30-án még mindig a Cumberland-völgyben poroszkált volna Longstreet hosszú trénje után.<br>
1968-ban megjelent '''Edward B. Coddington''' The Gettysburg Campaign: A Study in Command műve. Rámutat, hogy Lee összes beosztotja közül Stuarté volt a leghosszabb és legrészletesebb jelentés; védekezik a támadások ellen. Nem sokakat győzött meg. Henry Hunt uniós tüzérségi tábornok úgy foglalta össze, hogy könnyen körül lehet lovagolni hadseregeket, de mi haszna? Büszkeség és balítélet röviden. Amikor arról panaszkodott, hogy a hadsereg nem ott volt, ahova ő képzelte, akkor talán őhozzá kellett volna igazodnia? Hanover körül megtudta, hogy Meade hadserege Taneytownba érkezett; ebből arra következtetett, hogy Lee-é vagy Yorkban, vagy Harrisburgben van már. Mikor kiderült, hogy ez nem így van, nem belátta, hogy hibázott, hanem Longstreetet és A. P. Hillt vádolta lassúsággal, mondván, ha nem állnak meg Chambersburgben, akkor Yorkban lehetett volna a koncentráció helye. Stuart szerint Earlynek kellett volna keresni a kapcsolatot vele és nem tette. ''Early's reaction when confronted with the charge after the war was surprisingly mild, though he emphatically denied having received instructions to "co-operate" with Stuart or "to send out scouts to endeavor to establish communications with him. Early had discussed the matter, he said, with Colonel Charles S. Venable, formerly of Lee's staff, who had agreed it was "absurd to suppose that I was to look out for the Cavalry and keep it informed of the movements of the army - that, in fact I was to play the part of a sort of wet-nurse for the cavalry." Beyond Stuart's report and the recollections of Major Henry B. McClellan there is no evidence to indicate that Lee or Ewell told Early to watch for Stuart.'' Amikor Stuart a lack of cavalry ellen védekezik, rámutat, hogy Jenkins dandárja Ewellnél volt és talán nem volt olyan hasznavehető, mint lehetett volna. Csak azt felejti el megemlíteni, hogy Lee már régóta aggódott Jenkins hasznavehetősége miatt és azt akarta, hogy Stuart instruálja, miután Pennsylvaniába ér. Stuartnak üres kézzel, de időben el kellett volna érnie Earlyt. Már a Rowser-gázlón való átkeléskor megtudta, hogy Hooker is Marylandben van, június 28-án. Június 29-e délutánján, mikor csapatai Westminsterbe és Union Millsbe értek, 45 mérföldet tett meg. Sok időt elvesztegettek sínszaggatással, rombolással és rekvirálással. Ha nem teszik, akkor Hannoverig is elértek volna, nem merülnek ki, megpihenhetnek, ehetnek, és másnap korán elindulva tizenöt mérfölddel később találkozhatnak Early Heidlersburg felé tartó oszlopaival. Bűnbaknak felesleges tartani, de Stuart kései érkezte a vereség fontos oka volt.<br>
=== Chapter 12 ===
| |||