„Fanarióták” változatai közötti eltérés

A Fanar városrész Konstantinápoly ÉNy-i részében, az [[Aranyszarv-öböl]] mellett van, és az ottani világító toronytól ''(fanarius)'' vette nevét. A török hódoltság után ez volt a görögök főfészke, és [[1601]] után a konstantinápolyi pátriárkai rezidencia is. Szorosabb értelemben Fanariótáknak hívták a születési és hivatali arisztokráciát, amelyet nemesi görög családok alkottak. A Fanarióták köréből kerültek ki a XVII. század második fele óta a [[porta]] [[dragomán]]jai vagy tolmácsai, és onnan választották az 1821-es görög forradalom kitöréséig Moldva és Havasalföld fejedelmeit (hoszpodárjait) is. Jóllehet a Fanarióták sokat tettek nemzetük művelésére (pl. iskolák alapításával), valamint sokat könnyítettek a görögök terhein, és sokat javítottak a Duna-fejedelemségek helyzetén, mégis hírvágy és önzés, hatalom- és pénzvágy jellemzte őket, és ezek miatt sem a románok, sem a bolgárok, sem maguk a görög nem kedvelték őket. Ez akkor is bebizonyosodott, amikor kitört a görög forradalom, pedig sokan küzdöttek a görögökkel együtt a Fanarióták közül is. A Fanarióták viselt dolgait, zsarolásait egy [[Markos Zallony]] nevű görög ember dolgozta fel ''Essai sur les Fanariotes'' című művében (Marseille, 1830). A 19. század végére a Fanarióták csaknem teljesen elvesztették politikai befolyásukat Konstantinápolyban és sokan közülük átköltöztek Athénbe.