„Viczay Héder” változatai közötti eltérés

Az 1832-1836. évi országgyűlés felső tábláján mint a főúri ellenzék egyik markáns alakja vett részt és Széchényi reformtervei hű követőt nyertek személyben. 1848-ban tevékeny részt vállalt a Sopron megyei nemzetőrség szervezésében. A kossuthi elképzeléseket, a fegyveres ellenállást nem vállalatavállalta és önkéntes száműzetésbe vonult. Ez idő alatt Német-Olasz-és Spanyolországban valamint Svájcban tartózkodott és hódolhatott szenvedélyeinek a festészetnek és régészetnek.

1857-ben a Győrvidéki Gazdasági Egylet létrehozásán fáradozott. 1860-ban, az egylet megalakulásakor alelnökké választották. A Magyar Földhitelintézet Győr megyei elnökévé is megválasztották. 1861-ben Sopron vármegyében a Felirati Párt tevékeny tagjaként működött, január és szeptember között Sopron vármegye törvényszéki bíráinak egyike volt. Egyetlen fiának halála után ismét visszavonult. Ezt csak 1868. március 23-án szakította meg, amikor elfogadta [[Győr vármegye]] és Győr városának főispáni székét. A [[Rába]] és [[Rábca]] folyók szabályozását és a megyerendezést is támogatta. Sokat jótékonykodott, 1866-ban 700 embert 3 hónapig látott el étellel saját költségén. Az 1873-as kolerajárvány idején ő irányította a járvány elleni küzdelmet, de őt is elragadta. Vele kihalt a [[Viczay család]]. 1873 tavaszán Ferenc József kinevezte valóságos titkos belső tanácsosnak. 1872 augusztusában szélütés érte, ami legyengítette és a kolera ragadta el egy évvel később. Ő volt a 9 százados múltra visszatekintő Viczay család utolsó férfi sarja.