„Eurázsiai hiúz” változatai közötti eltérés

*''Lynx lynx wardi'' Lydekker, 1904 - [[Altaj]]

 

Az állat testhossza 80–130 centiméter, marmagassága 60–75 centiméter, [[farok]]hossza 11–24,5 centiméter és testtömege 8–38 kilogramm.<ref>{{cite web|author1=Page, Amanda|author2=Kirkpatrick, Win|author3=Massam, Marion|title=RISK ASSESSMENT FOR AUSTRALIA – Eurasian Lynx (Lynx lynx)|url=http://www.pestsmart.org.au/wp-content/uploads/2010/10/Lynx_lynx_VPCendorsed_270410.pdf|website=Government of Western Australia: Department of Agriculture and Food|pages=1–18|year=2008}}</ref><ref name=r10>{{cite book|author=Nowak, Ronald M|title=Walker's Mammals of the World|url=https://books.google.com/?id=T37sFCl43E8C&pg=PA806|page=806|volume=2|publisher=JHU Press|year=1999|isbn=0-8018-5789-9}}</ref> A [[hímnem (biológia)|hím]] körülbelül 15 százalékkal nehezebb a [[nőnem (biológia)|nősténynél]]. Az eurázsiai hiúz alkatára jellemző a hosszú láb, amelytől oldalnézetben közel [[négyzet]] alakúnak tűnik. E tekintetben a [[macskafélék]] általános felépítésétől a hiúz tér el a leginkább. A végtagok nagy, erős és kerekded mancsokban végződnek. Főként [[tél]]en, amikor ezek szőrzete a legerősebb és a legtömöttebb, kiemelkedő jelentősége van annak, hogy az állat tömegét nagy felületen oszlatják szét: körülbelül 40 [[gramm]] jut egy négyzetcentiméterre. A [[hó]]ban úgy halad, mintha csak hótalpakon járna, e tekintetben csak a [[rozsomák]] szárnyalja túl. Az eurázsiai hiúz a mély, kevésbé összeállt hóban sem süpped be úgy, mint például a [[szürke farkas]], a [[puma (állatfaj)|puma]] vagy a [[tigris (állat)|tigris]]. Nyomai mancsról mancsra élesen elválnak egymástól, hasa szinte soha nem érinti a havat. Mellső lába a hátsó hosszának csupán 80 százalékát éri el, ezért úgy tűnik, mintha fara nehezebb volna. Így már alkata is arra enged következtetni, hogy a hiúz gyors vágtára és hatalmas ugrásokra képes. Hátsó lábán a [[karom|karmok]] kevésbé erősen görbültek, mint a mellsőn, ahol a körülbelül 4 centiméteres karmok szinte sarlószerűen hajlanak hátra. Futás közben az állat visszahúzza őket hüvelyükbe. Rossz távfutó. Az eurázsiai hiúz bundájának alsó szőrzete igen tömött, selymes, efölött a koronaszőrök 5-7 centiméteresek. A hátoldalon a szőre sűrűbb, bár annak hosszabb szőrszálai miatt ez éppen fordítva tűnik. A vörös vagy vörösesbarna hát sötét foltozása erősen változó, de tájanként jellemző lehet. Rövid, szinte csonkának ható [[fekete]] végű farkát a hiúz fel tudja mereszteni. Az eurázsiai hiúz jellegzetes pofáján a [[szem]]ek egészen elöl ülnek, így lehetővé teszik, hogy az állat egy széles mezőben a térben is lásson. Arcát alulról viszonylag hosszú pofaszakáll keretezi, amely nyomokban más macskaféléknél is látható, de messze nem ilyen kifejezett. Feltételezik, hogy mint egy parabola, elősegíti a hallást, hasonlóan a [[bagolyalakúak|baglyok]] arcfátyolához. Az eurázsiai hiúz valóban nagyon jól hall, vadászat közben is leginkább erre az érzékére támaszkodik. A hiúz [[fül]]én 4 centiméter hosszú, fekete bojt van, amelynek segítségével képes a hangforrás helyét pontosan meghatározni. A bojt színe feltűnően elüt a világos hátsó fülszegélytől. A hiúz [[koponya|koponyája]] a macskafélékre jellemző, rövid, hatalmas [[szemfog]]ak ülnek benne, amelyeken vékony barázda („vércsatorna”) húzódik.<ref>[http://archive-hu.com/page/2037832/2013-05-07/http://allatvilagunk.hu/emlosok/eurazsiai_hiuz.html Állatvilágunk.hu]{{Halott link|url=http://archive-hu.com/page/2037832/2013-05-07/http://allatvilagunk.hu/emlosok/eurazsiai_hiuz.html |date=2018-11 }}</ref>