Már gyermekkorában kitűnt kiváló színészi tehetségével. 1934-ben végezte el az [[Színház- és Filmművészeti Egyetem|Országos Magyar Színművészeti Akadémiát]] és pályáját a [[Nemzeti Színház]]ban kezdte. A színiiskola után, kisebb-nagyobb szerepekben, több filmen is szerepelt. 1941 és 1944 között a [[Pünkösti Andor]] vezette [[Madách Színház]] tagja volt. A [[holokauszt]]tól, Budapesten maradva és menlevelet szerezve, megmenekült. 1946-tól a Művész Színház igazgatója volt. [[1949]]-től tanított a [[Színház- és Filmművészeti Egyetem|SzínművészetiSzínház- és Filmművészeti AkadémiánFőiskolán]], melynek [[1972]]-től haláláig rektora volt. 1950 és 1962 között a Nemzeti Színház művésze volt. 1951-től 1953-ig A Magyar Néphadsereg Színházának főrendezője. 1962-től a [[Vígszínház]] főrendezője, 1971-től haláláig igazgatója volt. Örömét lelte abban, hogy tudását másokkal megossza, s másokat elindítson a pályán. Olyan művészek tanultak tőle, mint [[Pécsi Sándor (színművész)|Pécsi Sándor]], [[Rozsos István (színművész)|Rozsos István]], [[Pálos György (színművész)|Pálos György]], [[Sennyei Vera]], [[Somogyvári Rudolf]], [[Békés Rita]] vagy [[Latinovits Zoltán]]. Ő fedezte fel a kispesti Gödör étteremben járva [[Bárdy György]] színművészt is. Rendezőként nemcsak a színházban és a filmgyárban volt jelen, hanem az induló televíziónak is egyik úttörő művésze volt. [[1957]]-ben [[Horváth Tivadar (színművész)|Horváth Tivadarral]] közösen vezényelte le az első szilveszteri tévékabarét.
