„Reformáció” változatai közötti eltérés

===[[ Németalföld]] ===

A mai Belgium és Hollandia [[Németalföld]] néven 1477 óta a spanyol [[Habsburg-ház|Habsburg]]okhoz tartozott, amelyeta területet a királyi családból származó helytartók kormányoztakkormányozták. A reformáció térhódítását előmozdította a spanyol elnyomás. [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] pedig az ősi hit egységének megtartásával próbálta a különböző tartományokat egységes állammá szervezni.<ref>Marton József: A keresztény újkor, 2006, 55. old.</ref> A [[lutheranizmus]] Németországból korán eljutott Németalföld középső és északi tartományaiba. [[Frízföld]]ön és Hollandiában az [[Anabaptista mozgalom|újrakeresztelők]] mozgalma terjedt, akik fantasztikus elképzeléseket dédelgettek mindaddig, míg [[Leideni János#Münsteri változások|Münster eleste]] kijózanodást nem hozott. [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] idején Németalföldön eretnekek ezreit végezték ki, elsősorban az újrakeresztelőket. Később Észak-Franciaország felől hódítani kezdett a [[kálvinizmus]], kiszorítva a lutheránus befolyást. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk., 330-332. o.}}

===[[ Skócia]] ===

A skóciai[[skócia]]i reformáció kezdetei az [[1520-as évek]]re nyúlnak vissza. 1528-ban halt meg Skócia első protestáns vértanúja, ''Patrick Hamilton''.{{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk., 330-332. o.}}

A hitújítás a kiskorú [[I. Mária skót királynő|Stuart Mária]] uralma alatt kezdett erőteljesebben tért hódítani. A hatóságok kezdetben szigorúan felléptek az új hit prédikátorai ellen, közülük többet is kivégeztek. {{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténet}}

A skót [[John Knox]] (1505–1572) öt évet töltött Európában [[Kálvin János]] mellett tanulva, visszatérve pedig bátorította honfitársait az Egyház megreformálására. Nekilátott a kálvini mintájú egyház szervezésének. Nagy hatású tanításai nem kímélték a katolikus egyházat, a nép sok helyütt összetörte és kidobálta a templomokból a bálványozott képeket és szobrokat. A reformáció mozgalma egyre inkább terjedt.{{lásd|John Knox|presbiterianizmus}}

===[[ Lengyelország]] ===

Lengyelországban[[Lengyelország]]ban a husziták és a humanisták készítették elő az újkori reformációt. Első terjesztői a külföldi egyetemekre járó ifjak és a városról városra járó kereskedők voltak. [[I. Zsigmond lengyel király|I. Zsigmond]] király (1506-1548) szigorú rendeletet adott ki a hitújítók ellen, és [[Gdańsk]] városát 1526-ban megbüntette, amiért Luther tanaival rokonszenvezett. {{refhely|Dr. Ottlyk Ernő: Az egyház története| 251. o.}}

A városi lakosság egy része [[Luther Márton|Luther]]t követte, a nemesség egy része pedig a németek és Róma iránti ellenszenvből a francia [[Kálvin János|Kálvin]]hoz csatlakozott. Ezenkívül a hazájukban üldözött [[cseh-morva testvérek]] és az Itáliából menekült antitrinitáriusok jöttek és hirdették tanaikat. {{refhely|Dr. Ottlyk Ernő: Az egyház története| 251. o.}}

===[[ Skandinávia]] ===

Az északi birodalmak az 1520-1530-as években kezdtek áttérni a lutheranizmusra. A katolicizmus teljes felszámolásával konzervatív jellegű, tisztán lutheránus egyházak jöttek létre. A reformokra, amelyek az új egyházformát rákényszerítették alattvalóikra, nem a nép vallási szükségletéből adódóan, hanem a fejedelmi politika következtében került sor. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk., 330-332. o.}}

Dániában elsőként [[II. Keresztély dán király|II. Keresztély]] király igyekezett bevezetni a reformációt, de a katolikus érzelmű nemességgel és papsággal szemben képtelen volt megvédeni álláspontját. 1523-ban feladta trónját és elmenekült. [[III. Keresztély dán király|III. Keresztély]] uralkodása alatt, 1536-ban azután bevezették a reformációt. A dán egyházi szertartás ''Bugenhagen'' alkotta meg. Az egyházi birtokok nagy része a koronára szállt; az ország hét püspökét elmozdították hivatalából, helyükre hét szuperintendens lépett, akiket később ugyancsak püspököknek neveztek; az apostoli utódlás kérdése szóba se került. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk., 330-332. o.}}

A Dániával szövetséges Norvégiában 1536-ban vezették be a reformációt. Izlandon 1539-től fokozatosan terjedtek a reformáció eszméi. [[Svédország]] 1521-ben, illetve 1523-ban vált politikailag függetlenné Dániától. Az evangélikus nézeteket egy testvérpár terjesztette, akik Wittenbergben tanultak. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk., 333. o.}}

Az újrakeresztelő mozgalomnak szinte áttekinthetetlenül sok válfaja volt, a misztikus-spiritualisták, a rajongók és az antitrinitáriusok egymáshoz való viszonya rendkívül változatos volt, a legkülönfélébb eredetű gondolatok keveredtek bennük: [[Misztika|misztikus]], [[Millennium (Biblia)|khialisztikus]], [[Panteizmus|panteista]], szocialista nézetek, a 14–15. század [[Skolasztikus filozófia|skolasztikájának]] kritikai gondolatai, a reneszánsz, a [[Luther Márton|lutheri]] és zwingliánus reformáció eszméi. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk., 335-338. o.}}

== KülsőTovábbi hivatkozásinformációk ==