„Újgradiska” változatai közötti eltérés

Miután [[1871]]-ben megszűnt a katonai közigazgatás Újgradiskát Horvátországhoz, Pozsega vármegyéhez csatolták. [[1881]]-ben a vármegye Újgradiskai járásának székhelye lett. [[1888]]-ban megépült a várost Zágrábbal összekötő vasútvonal. A gazdasági, társadalmi és kulturális élet gyors fejlődése szinte egyik napról a másikra, megváltoztatta a korábbi katonai központ jellegét. [[1873]]-ban egy, abban az időben legkorszerűbb sörfőzde épült itt Dragutin Lobe tulajdonában. Több malom, fafeldolgozó üzem, téglagyár, bútorgyár, likőrüzem, gőzmalom, szeszgyár létesült. 1871-ben itt alakult meg Szlovénia első önkéntes tűzoltóegylete. Feléledt a horvát nemzeti mozgalom a németesítési és magyarosítási törekvésekkel szemben. 1874-ben megalapították a horvát olvasókört, 1886-ban a HPD „Graničar” egyesületet, 1906-ban pedig a „Hrvatski sokol” hazafias egyesületet és másokat. Az első nyomdát 1882-ben alapították és alig néhány nappal később megjelent az első helyi újság a „Gradiščanin” is. 1910-re megépültek az aszfaltozott járdák, 1913-ban pedig felavatták az utcai világítást, amivel Újgradiska a hatodik lett az utcai világítással rendelkező horvát városok sorában. Kialakították a városi parkokat, sétányokat, tereket. A város vezetői közül kiemelendő Ivo Kramarić, aki kisebb megszakításokkal 1907-től 1927-ig irányította a város fejlesztését.

 

1857-ben 1852, 1910-ben 4275 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 65%-a horvát, 17%-a szerb, 5-5%-a német és magyar, 3%-a cseh anyanyelvű volt. [[Pozsega vármegye]] Újgradiskai járásának része volt. Az [[első világháború]] után [[1918]]-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) [[Jugoszlávia]] része lett. A második világháború idején Újgradiska volt Livac-Zapolje nagymegye székhelye, melyhez Pozsega, Daruvár, Novszka, Pakrác, Kostajnica és Prijedor is tartoztak. A háború utáni szocialista-kommunista Jugoszláviában a város fejlesztése elsősorban a természeti erőforrásokra támaszkodott, különös tekintettel a fa-, élelmiszer-, textil-, fém- és bőripar fejlesztésére. Számos nagyüzem létesült. A gyárak építése és a több ezer munkahely megteremtése elősegítette a dolgozók áttelepülését a közeli falvakból a városba. A város gyorsan terjeszkedett, ekkor épültek az Urije-lakótelep szocrealisztikus lakóházai.