„Louis Pasteur” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
54. sor:
[[Fájl:Albert Edelfelt - Louis Pasteur - 1885.jpg|300px|bélyegkép|Albert Edelfelt: Pasteur a laboratóriumában c. festménye]]
[[Fájl:Louis Pasteur in Pouilly-le-Fort (Illustration - 1881).jpg|300px|bélyegkép|Pasteurnek 1881-ben sikerült egy birkanyájat védőoltással megóvnia a lépfenétől]]
A doktori cím elnyerése után kezdetben kémiai problémákkal foglalkozott. A borkősav optikai izomerjeiről tett felfedezése már huszonhat évesen neves kémikussá tette. Pasteur ezzel megoldotta a „kristályok rejtélyét”. Magyarázatot adott a [[borkősav]] (és az ekkor még külön vegyületnek tartott
A [[
Elsőnek állított elő borkősavból [[racémsavat]] 1853 júniusában.
Észrevette, hogy ha a borkősav egyik [[só]]ját melegíti, akkor az zavarossá válik, erjedni kezd.
Ezek a felismerések az erjedés és bomlás felé fordították Pasteur figyelmét. 1857-ben felfedezte a tejsavas erjedés mikrobáit. 1860-ban bebizonyította, hogy az élő szervezetben szerepet játszó [[molekula|molekulák]] [[aszimmetrikus]]ak, s a rothadási folyamatokat a levegőből bejutó [[
Megállapította, hogy a jól [[erjed]]ő répalében „gömböcskék”, a „betegben” pedig kis „pálcikák” vannak. (Ez az alapja a mikrobiológiai kutatásainak.) Ezáltal arra a felismerésre jutott, hogy néhány mikroorganizmus az emberekben és az állatokban is nemkívánatos anyagokat és hatásokat hozhat létre. A kórokozó baktérium-elméletről korábban már másoknak is voltak hipotézisei ([[Girolamo Fracastoro]], [[Friedrich Henle]]), de Pasteur igazolta számos kísérlettel és szemléltető előadással a teória helyességét. Innen már logikusan adódott a következtetés, hogy az ártalmas baktériumok bejutását kell megakadályozni az emberi szervezetbe. 1862-ben kidolgozott egy módszert a folyékony élelmiszerek tartósításának eljárását, melyet később róla neveztek el [[Pasztőrözés|pasztörizáció]]nak, az italokban található mikroorganizmusokat elpusztító eljárásnak. Ehhez a kiindulási pontot az adta, amikor 1864-ben rájött, hogy a sör és a bor bomlási folyamatai megállíthatók 45-65 °C-ra való melegítéssel. Pasteur ezért fontosnak tartotta, hogy az orvosok [[antiszeptikus]] eljárásokat alkalmazzanak. Ennek hatására vezette be ezeket [[Joseph Lister]] a sebészeti gyakorlatba.
| |||