„Szlovéniai magyarok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam 81.182.246.106 (vita) szerkesztését (oldid: 21397096) Címke: Visszavonás |
a Richard Hídvég → Hídvég (Románia) AWB |
||
1. sor:
[[Fájl:Obcine-Prekmurje.png|bélyegkép|jobbra|250px|A Muravidék elhelyezkedése Szlovéniában]]
A '''szlovéniai magyarok''' vagy '''muravidéki magyarok''' az egyikét alkotják azon [[kisebbség|kényszerkisebbségeknek]], amelyek a [[trianoni békeszerződés]] következtében alakultak ki. Sorsuk azóta [[Jugoszlávia]], illetve [[1991]] óta [[Szlovénia]] államhoz köti őket, rokoni kapcsolataik, kulturális-nyelvi kötődésük és etnikai identitásuk azonban továbbra is erős szálakkal fűzi őket [[Magyarország]]hoz.
Zömükben [[Muravidék]] ''(Prekmurje)'' történelmi régióban élnek, ami jelenleg a kissé nagyobb [[Pomurska statisztikai régió]] része. A muravidéki magyarok két csoportra oszthatóak, az egyik az [[őrség]]i (az Őrség szlovéniai részét a magyarok által is használt helyi elnevezéssel Goricskónak – ''Goričko'' – is nevezik), a másik a [[Lendva]]-vidéki magyar tömb. Az előbbiek az [[első
Magyarországon a közbeszéd és a sajtó is elég gyakran keveri a Muravidéket a Muraközzel, s a szlovéniai magyarokat muraközi magyaroknak hívja. Az effajta téves megnevezés gyakran sérti a muravidéki magyarokat, mivel a Muraköz és a Muravidék között óriási földrajzi különbség van.
12. sor:
A török hódoltság idején e táj viszonylag keveset szenvedett, de [[Csáktornya (Muraköz)|Csáktornya]], [[Alsólendva]] és [[Bad Radkersburg|Radkersburg]] (Redege, Radgona) a végvárrendszer részei voltak. A környék nagy földesurai, az alsólendvai [[Bánffy család]], a [[Széchy család (felsőlendvai)|Széchyek]], [[Zrínyi család|Zrínyiek]], [[Nádasdy család|Nádasdyak]], [[Batthyány család|Batthyányak]] a reformáció hívei lettek. A [[16. század]] vége felé Alsólendva a magyarországi protestantizmus és szellemi élet egyik központja lett.
Míg a határos osztrák területeken, így a mai Szlovéniában is, az ellenreformáció csaknem teljesen felszámolta a szlovén nemzeti újjászületéssel is egybekapcsolódó hitújítást, addig Magyarország szlovénok lakta részein, a történelmi Vas vármegyében sok evangélikus gyülekezet maradhatott fenn. A [[karintia]]i-[[Krajna (Szlovénia)|krajnai]]-tengermelléki és a Mura-Rába-vidéki szlovénok között – annak ellenére, hogy [[1526]]-tól egy államkeretben, a [[Habsburg Birodalom|Habsburg]]-birodalomban éltek –, alig volt gazdasági, szellemi kapcsolat, így ez utóbbiak a [[20. század]] elejéig nem is voltak aktív résztvevői a szlovén nemzetté válás folyamatának.
Az elmúlt évszázadokban a magyarországi szlovén közösségre használatos „[[Vendek|vend]]” népnév közvetlenül a német Windisch szóra vezethető vissza. (Romantikus elképzelések ezt az elnevezést többek között a [[veneti]] törzs nevével (Velence alapítói), illetve a [[vandálok]]kal is megpróbálják összefüggésbe hozni.)
A vend elnevezést a muravidéki szlovénok nem alkalmazták magukra, már a reformáció korában is szlovénnak határozták meg magukat. Sőt a név a 20. század elejére pejoratív csengésűvé vált, főleg azután, hogy a hivatalos magyar nemzetiségpolitika kierőszakolta a szlovénok egy kisebb, velük lojális csoportjában a ''vend tudat''-ot. A [[Ljubljana]] és [[Maribor]] felé orientálódó értelmiség és a segítségükre siető külső szlovén tudósok meggyőzően igazolták a teóriákkal szemben a vidék szlovén etnikai jellegét és mára a határ mindkét oldalán élő szláv csoportot szlovénnak tekintik.
A két etnikum békés együttélésére jellemző, hogy [[1848]] szeptemberében, majd [[1849]] júniusában az itteni nemzetőrök szembeszálltak [[Josip Jelačić]] [[Horvátok|horvát]] csapataival.
26. sor:
[[1919]] késő [[tavasz]]án Muraszombatban kikiáltották a [[Vendvidéki Köztársaság|Vendvidéki (Murai) Köztársaságot]], aminek igen sok magyar támogatója is akadt, elsősorban katonák, akik azt remélték, hogy ezzel megszabadíthatják magukat a [[kommunizmus|kommunista]] [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Magyar Tanácsköztársaságtól]] és elkerülhetik azt, hogy [[Szerbia]] uralma alá jussanak. De remények nem váltak valóra, mert az állam vezetője [[Tkálecz Vilmos]] nem nemzeti érdekekből, hanem önös privát érdekekből lépett erre az útra és már akkor nyilvánvaló volt, hogy az állam kikiáltása nem volt komoly szándékú, következésképp semmi köze a Klekl-féle Szlovenszka krajina megteremtésére tett közös magyar-szlovén törekvésekhez.
A párizsi békekonferencia a jugoszláv-magyar határt a Mura és a Rába vízválasztóján húzta meg.<ref>http://mek.oszk.hu/02200/02239/Göncz{{Halott link|url=http://mek.oszk.hu/02200/02239/G%C3%B6ncz |date=2018-11 }} László: A muravidéki magyarság 1918-1941</ref> Így került a Muravidék (Prekmurje) a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, a későbbi [[Jugoszlávia|Jugoszláviához]], s maradt Magyarországon az ún. Porabje, mintegy 5.000 szlovénnel, bár ezért cserébe a belgrádi vezetés hajlandó lett volna az alsólendvai magyar területekről lemondani. A Magyarországtól elcsatolt mintegy 940 négyzetkilométernyi terület 169 települése közül 28-nak a lakossága szinte teljes egészében magyarokból állt. A jugoszláv (szerb) hadsereg [[1919]]. [[augusztus 12.|augusztus 12-én]] vonult be a Muravidékre. A nagyhatalmi döntés – mint [[Burgenland]] esetében is – kompenzációt is jelentett, ez esetben az új délszláv állam számára, az [[Olaszország]]hoz került és az [[Ausztria]] birtokában maradt szlovén lakta területekért.
A térség három ország – Jugoszlávia, Magyarország és Ausztria – perifériájává változott. Az [[Esterházy család|Esterházy]]-birtokot nem az azt megművelő magyar cselédség, hanem a helyi, és az Olaszországhoz került területekről áttelepített szlovének között osztották fel, ellentéteket gerjesztve az őslakosok és a „kolonisták”, a magyarok és a szlovének között. Egy sor magyar falu szélén épültek új falurészek ([[Petesháza]], [[Hosszúfalu (Szlovénia)|Hosszúfalu]], [[Pince (település)|Pince]], [[Gyertyános (Szlovénia)|Gyertyános]], [[Hídvég (Románia)|Hídvég]], [[Kámaháza]]) a telepesek számára, sőt Benica-Benice néven egy önálló telepes falu jött létre. A föld és megélhetés nélkül maradtak körében pedig folytatódott a kivándorlás és a szezonmunka az USA, Németország és Franciaország felé. A regionális kapcsolatok megszakadtak: a muravidékiek többé nem járhattak át aratni a dunántúli nagybirtokokra; megszűnt a vasúti összeköttetés Muraszombat és Körmend, majd Lendva és [[Rédics]] között. 1923-tól Muraszombat új vasútvonalon – [[Ormož]]on át – kapcsolódott Mariborhoz.
A II. világháború idején a területet visszacsatolták Magyarországhoz ([[1941]]. [[április 16.|április 16]]-a és [[1945]]. [[április 3.]]).<ref>{{Cite web |url=http://www.ms.sik.si/GonczLFelszab.htm# |title=Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? |accessdate=2007-12-05 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20080920045648/http://www.ms.sik.si/GonczLFelszab.htm# |archivedate=2008-09-20 }}</ref> A magyar adminisztráció kiépítésekor, 1941-ben, sajátos módon, tízezrek vallották magukat szlovén-horvát anyanyelvűnek, de magyar nemzetiségűnek a Muravidéken és a Muraközben. A magyar hatóságok a telepesek és a megbízhatatlannak minősítettek közül több mint 600 személyt internáltak rövidebb-hosszabb időre a sárvári táborba.
37. sor:
[[1943]]-ban kőolajat találtak Petesházán. A hatalomváltás után a magyar lakosságot biztonsági okokra hivatkozva kitelepítették, s helyükbe más nemzetiségű munkaerő jött, főleg a közeli horvát Muraközből.
A periferiális, sőt a szovjet-jugoszláv szembenállás miatt szinte front-helyzetű térségből az 1950-es években a fiatalok zöme a szlovén többségű regionális központokba és távolabbi városokba költözött. A magyar tannyelvű – általában 4 osztályos – falusi iskolák állaga leromlott, a továbbtanulási lehetőség a minimálisra csökkent. Egyre több magyar szülő adta gyermekét a jobban felszerelt szlovén iskolákba: az 1950-es években a magyar gyermekek fele Lendván már szlovén tagozatra járt. Ezt a tendenciát megállítandó vezették be 1959-ben – akkor egyedülálló módon – a kötelező kétnyelvű oktatást a törvényben rögzített keskeny, vegyes lakosságú (korábban túlnyomóan magyar többségű) sávban (a 176 muravidéki település közül 30 tartozott ebbe a törvény által körülhatárolt határ menti övezetbe) a szlovén gyermekek számára is. Az 1960-as évektől megkezdődött a pozitív megkülönböztetés elvén alapuló szlovén nemzetiségpolitika kiépítése.
A muravidéki magyarság számában és asszimilációs hajlandóságában hasonló a [[burgenland]]ihoz. Az 1980-as évek közepén végzett közös magyar-szlovén kutatás hátrányos gazdasági-infrastrukturális helyzetet, erősödő elvándorlást és vegyes házasságokban megnyilvánuló asszimilációt mutatott ki a határ mindkét oldalán. A 10 évenként tartott népszámlálások között fokozatosan, átlagban 13%-kal csökkent a szlovéniai magyar nemzetiségűek száma. A vegyes házasságok aránya meghaladja az 50%-ot, és az abból származók 80%-a a többségi nemzethez tartozónak vallja magát.
===A szlovén függetlenség után===
[[1991]] nyarán a [[magyarok]] egyöntetűen a független [[Szlovénia]] mellett álltak ki. A rendszerváltás óta helyzetük elvileg tovább javult, mivel mind [[Magyarország]], mind Szlovénia a kétoldalú nemzetiség-politikai kapcsolataikat példának kívánták állítani más, problémás relációk elé (a szlovéneknek Ausztriával és [[Olaszország]]gal vannak komoly gondjaik ottani kisebbségeik miatt).
A muravidéki magyarság nemzeti alapon történő önszerveződése és politikai érdekérvényesítése a önálló Szlovéniában kapott igazán lendületet, bár – egyedül az akkori jugoszláv tagköztársaságok közül – azelőtt is élveztek alkotmányos különjogokat. Az [[Magyarország|anyaországgal]] történő kapcsolatépítés is új lendületet vett. A szlovéniai magyarság helyzete politikailag rendezett, az ország alkotmánya (az olaszokkal együtt) őshonos közösségnek tekinti őket, és egy képviselői helyet biztosít a számukra a parlamentben. Ennek is köszönhető, hogy a szomszédos országokban élő magyar közösségekkel összehasonlítva a muravidéki magyarság építette ki a legteljesebb mértékben a maga kulturális autonómiáját.
A magyar lakosság aránya azonban időközben annyira lecsökkent a „kritikus tömeg” alá, hogy a viszonylag példás nemzetiségi politika sem tudja ellensúlyozni a asszimilációs tendenciákat. A határellenőrzés megszüntetése a két EU-tagállam között [[2007]]. [[december 21.|december 21-én]] azonban tovább élénkítheti a muravidéki magyarok anyaországi kapcsolatait.
59. sor:
== Jogi helyzet ==
A szlovén alkotmány biztosítja a szabad anyanyelvhasználatot, a 61. szakasz a „nemzeti hovatartozás szabad kifejezéséről”, a 64. szakasz „az őshonos olasz és magyar nemzeti kisebbség külön jogairól” rendelkezik. A kisebbségi többletjog-rendszeren alapuló nemzetiségi politikának megfelelően a magyar és az olasz kisebbségi közösség az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás területén, valamint az anyaországgal történő kapcsolattartás terén külön lehetőségekkel rendelkezik, amit az állam anyagilag is támogat. Az alkotmány kimondja, hogy az országgyűlésbe minden választáskor az olasz és a magyar közösség egy-egy képviselőjét be kell választani. Az olasz és magyar nemzetiségű szlovén állampolgárok két szavazati lehetőséggel rendelkeznek: szavazhatnak pártokra, de egyúttal megválaszthatják nemzeti kisebbségük képviselőjét is.
A magyar közösség parlamenti képviseletének funkcióját [[Pozsonec Mária]] négy ciklusa után 2008-tól Göncz László látja el. Kiélezett helyzetben a kisebbségi képviselők a mérleg nyelvének szerepét játszhatják. Előfordult már, hogy a magyar képviselő – a nemzetiségi külön jogok fenntartását támogató – baloldali pártokkal szavazott együtt (1996-ban a hárompárti jobboldali szövetségnek 45 képviselője volt a sokpárti baloldal 43-jával szemben, azonban a magyar és az olasz nemzetiségi képviselő ez utóbbiak mellé álltak – a patthelyzetet csak egy kereszténydemokrata képviselő átállása oldotta fel a baloldal javára). Ezért a szlovén jobboldali pártok egy része támadja a magyar parlamenti képviselő személyét, illetve a pozitív megkülönböztetésen alapuló képviseleti rendszert.
65. sor:
[[1994]]. [[december 4.|december 4-én]] lépett életbe Szlovéniában Az önigazgatási nemzeti közösségről szóló törvény, amely községi szinten is biztosítja a nemzetiségi önkormányzati képviseletet. Az 1994. december 4-i helyhatósági választásokat követően a Muravidék három [[község]]ében – Lendván, Hodos-Salovci községben és Muravske Toplicén – megalakult a Községi Nemzeti Tanács, amelyek választott képviselőikből létrehozták a 18 tagú Muravidéki Magyar Nemzeti Tanácsot. Ugyanezen a választáson [[Kocon József]] személyében Lendva magyar polgármestert kapott. Az 1998. november 22-én lebonyolított helyhatósági választások alkalmával az 1998. április 19-ei népszavazáson az önállóság mellett döntő Hodos és [[Dobronak]] község is megválasztotta képviselőit, és nemzetiségi önigazgatási tanácsot hozott létre. A Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség (MMNÖK) 1999 januárjában választotta meg 21 tagú tanácsát, amelynek elnöke [[Tomka György]] lett. Lendva község polgármesterévé ismét Kocon Józsefet választották. A 2002. november 10-én megtartott kisebbségi önkormányzati választásokat követően december 30-án új összetételben állt fel a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség, amelynek ismét Tomka György lett az elnöke. Ugyanakkor Lendva lakossága Anton Balažek személyében szlovén nemzetiségű (magyarul jól beszélő) polgármestert választott. A 2006-os választások óta a MMNÖK elnöke Kocon József.
A függetlenségét kivívott Szlovénia nagyvonalú gesztussal országa első budapesti nagykövetévé [[Hajós Ferenc]] alkotmánybírót, a muravidéki magyarság egyik vezető személyiségét nevezte ki. Az 1992. november 6-án Ljubljanában aláírt Magyar-Szlovén Kisebbségvédelmi Egyezmény 15. cikkelyének rendelkezése értelmében – összhangban az 1992. december 2-án Budapesten aláírt Magyar-Szlovén Alapszerződés 16. cikkében megfogalmazott elvekkel – megalakult a Magyar-Szlovén Kisebbségi Vegyes Bizottság, amely 1995. április 4-én Ljubljanában tartotta első, alakuló ülését. A vegyes bizottság további üléseire évente felváltva Magyarország illetve Szlovénia területén került sor.
[[1986]] óta rendszeres, jól működő oktatási és kulturális együttműködés létezik a muravidéki magyarok szervezetei valamint Vas és Zala megye között, amely regionális szinten az oktatás és a művelődés terén biztosít együttműködési lehetőségeket.
A Kelet-Közép-Európában egyedülállóan kedvező szlovén kisebbségpolitika indítékai – a demokratikus hagyományok mellett – hasonlóak a magyarhoz. Arányaiban csaknem annyi szlovén él az ország határain kívül, mint magyar, így törekvéseikben a példamutatás szándéka is jelen van.
Szlovénia kezdetben fenntartásokkal fogadta a szomszédos országokban élő magyarokra vonatkozó kedvezménytörvényt, viszont az erőteljes szlovák és román diplomáciai nyomás ellenére sem csatlakozott az aktívan tiltakozók táborához.
2004 augusztus végén Szlovéniában életbe lépett a nyelvtörvény, amely szabályozza a szlovén nyelv használatát az országban. A törvény rendelkezései szerint főszabályként az ország hivatalos nyelve a szlovén. Ez alól kivételt jelentenek a nemzetiségileg vegyesen lakott területek, ahol két nemzetiség – a magyar és az olasz – nyelve is hivatalos. A törvénnyel összhangban minden állami és közintézménynek, cégnek és jogi személynek szlovén nyelvű elnevezéssel is rendelkeznie kell.
78. sor:
A muravidéki magyarság politikai érdekképviseleti szervezete a Szlovén Köztársaság megalakulását követően rövid idő alatt létrehozott Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség (MMNÖK).
Elődjeként említhető az 1949-ben megalakult Szlovéniai Magyar Kisebbség Közművelődési Bizottság. Ez azonban csak néhány évig működött.
Az [[1974]]-es jugoszláv alkotmány szellemében [[1975]]-ben a [[község]]ek képviselőtestülete mellett létrejöttek a magyar nemzetiségi oktatási-művelődési érdekközösségek. Egészen a rendszerváltásig két ilyen szervezet működött, egy a lendvai és egy a muraszombati községben, ezekből alakultak ki az úgynevezett nemzeti közösségek. A Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség alapította a muravidéki magyarság művelődési és tájékoztatási intézményeit, valamint társalapítója a Muravidéken meghonosodott kétnyelvű középiskolának. A kétnyelvű általános iskolák társalapítói az érintett önkormányzatok területén működő magyar nemzeti közösségek.
A Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség Tanácsa 1999. július 12-én új alapszabályt fogadott el, s a szervezet elnevezését Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösségre változtatta. Elnöke 1999-2006 között Tomka György volt. 2006 júniusában Vida Ferencet választották meg elnöknek.
90. sor:
Muravidéken a 2005-2006-os tanévben a kétnyelvű általános iskolákat 995 tanuló látogatta, az adatok továbbra is a diákok létszámának a csökkenését mutatják. A Lendvai Kétnyelvű Középiskolában 325 diák kezdte a tanévet: a két gimnáziumi tagozaton összesen 38-an tanulnak, egy összevont közgazdasági (13) és gépésztechnikumi (7) tagozaton 20, valamint két hároméves szakoktatási tagozaton összesen 26 diákkal. A közgazdasági tagozaton további 11 diák folytatja tanulmányait. A muravidéki kétnyelvű általános és középiskolákban összesen 1320 diák fejezte be a tanévet.
A muravidéki magyarság jól működő magyar nyelvű tájékoztatási rendszert épített ki magának. Az 1950-es évek végén alapított hetilap, a Népújság mintegy 1800 példányban jelenik meg, 1500 előfizetéses formában jut el az olvasókhoz, ebből 100 a szerte a világban élő, muavidéki származású magyarokhoz.
A korábban helyi szinten működő Muravidéki Magyar Rádió 1996 január elsejétől a Szlovén RTV szerves része lett és 1999-ben megteremtődtek a feltételek ahhoz, hogy munkanapokon 11,5 órára bővítse műsoridejét, ami mára napi 24 órára nőtt. A rádió hallgatósága kb. 40 000 fős, ebből csupán 2000-en muravidékiek – a legtöbben a szomszédos magyarországi településeken hallgatják (a középhullámú (558
A muravidéki magyarok kulturális központja [[Lendva]] városa. [[1994]]. január elsején [[Göncz László]] igazgató vezetésével itt kezdte meg működését a muravidéki Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet. Fő tevékenységi területei a műkedvelés, a könyvkiadás, a néprajz-helytörténet felkarolása, valamint az anyanyelv ápolása. Az Intézetben mintegy 45 hagyományőrző csoport működik, népdalkörök, néptáncos, hímző szakkörök. Irodalmi, történelmi vetélkedőket, nyári táborokat, színházi látogatásokat és ismeretterjesztő előadásokat szerveznek. Évente kb. 10 kiadványt adnak ki, ebből 2-3 folyóirat, a többi helytörténeti, néprajzi, szépirodalmi alkalmi kiadvány. Az Intézetben helytörténeti, néprajzi és szociográfiai tudományos kutatómunka folyik külső munkatársak bevonásával. [[1998]]-tól az Intézet nonprofit alapon egy magyar könyvesboltot is működtet Lendván.
103. sor:
==Településeik==
Az őrségi magyarok települései északról délre:
[[Őrihodos]], [[Kapornak]], [[Domonkosfa]], [[Szerdahely (Szlovénia)|Szerdahely]], [[Pártosfalva]], [[Kisfalu]], [[Csekefa (Szlovénia)|Csekefa]] és [[Szécsiszentlászló|Szentlászló]].
A lendvavidéki (hetési) magyarok települései északról délre:
[[Dobronak]], [[Zsitkóc]], [[Kámaháza]], [[Göntérháza]], [[Radamos]], [[Hídvég (Szlovénia)|Hídvég]], [[Bánuta]], [[Hosszúfalu (Szlovénia)|Hosszúfalu]], [[Hosszúfaluhegy]], [[Lendva]], [[Lendvahegy]], [[Alsólakos]], [[Felsőlakos]], [[Gyertyános (Szlovénia)|Gyertyános]], [[Kapca (Szlovénia)|Kapca]], [[Kót]], [[Csente]], [[Petesháza]], [[Hármasmalom]], [[Völgyifalu]], [[Pince]] és [[Pincemajor]].
Míg a Lendvavidéken útmenti zárt szerkezetű települések vannak, az őrségi területre inkább a szórt (szeres) településszerkezet jellemző.
| |||