„Nyugati front (első világháború)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a [061] <ref> hibás központozással AWB |
a link egyértelműsítés AWB |
||
44. sor:
Az első világháború kitörésekor a német hadsereg a [[Schlieffen-terv]] egy módosított változatát hajtotta végre, mely szerint [[Franciaország]]ot a semleges [[Belgium]]on át kellett volna elfoglalni és így bekeríteni az ellenség csapatait a német határnál.<ref>Various, 2003, 159. o.</ref> A támadás [[1914]]. [[augusztus 4.|augusztus 4]]-én indult meg [[Alexander von Kluck]] és [[Karl von Bülow]] parancsnoksága alatt. Luxembourgot már augusztus 2-án gyakorlatilag ellenállás nélkül foglalták el. Az első csatára a belgiumi [[Liège-i csata (1914)|Liege erődnél]] került sor augusztus 5. és 16. között. Liège heves ellenállása meglepte von Bülow hadseregét. A német tüzérség azonban pár nap alatt semlegesítette a főbb állásokat.<ref>Griffith, 2004, 9. o.</ref> A vereség után a belga hadsereg [[Antwerpen]] és [[Namur (település)|Namur]] környékére vonult vissza. A németek Antwerpent elkerülték, Namurt viszont augusztus 20–23-án megostromolták.<ref>Griffiths, 1986, 22–26. o.</ref> A várost végül augusztus 24-én foglalták el.<ref>T. Griess, 22-26. o.</ref>
[[Fájl:German infantry 1914 HD-SN-99-02296.JPEG|250px|bélyegkép|Német gyalogság 1914. augusztus 7-én]]
A franciák öt hadsereget telepítettek a határra. A háború előtti francia előrenyomulási terv, a [[XVII. terv]] szerint a francia csapatok [[Elzász]]t és [[Lotaringia|Lotaringiát]] foglalták volna el.<ref>Various, 2003, 254. o.</ref> Augusztus 7-én a francia csapatok megindultak és elfoglalták [[Mülhauseni csata|Mülhausent]] és [[Colmar]]t. Az 1. és 2. hadsereg támadólag vonult fel [[Sarrebourg|Saarburg]] és [[Morhange]] ellen.<ref>Griffiths, 2003, 30. o.</ref> A németek a saját tervük szerint visszavonultak, miközben egyre nagyobb károkat okoztak az ellenségnek. A francia 3. és 4. hadsereg a [[Saar]] folyó felé indult, hogy megpróbálja elfoglalni Saarburgot. A franciák azonban minimálisan kitűzött céljaikat sem érték el.<ref>Griffiths, 1986, 29–30. o.</ref> A XVII. terv végrehajtása közben kezdődött a német hadsereg támadása a Moltke–Schlieffen-terv alapján. A francia csapatok csapdába estek Elzászban. Feladták a [[Németország]]ban elért csekély eredményeket, és visszatértek kiindulási állásaikba.<ref>Smith, Audoin-Rouzeau & Becker, 2003, 33. o.</ref> Eközben az [[Ardennek]]ben is komoly küzdelmek zajlottak, a németek azonban a jobb kiképzésüknek köszönhetően egészen [[Sedan (Franciaország)|Sedanig]], illetve [[Verdun (Meuse)|Verdun]]ig vissza tudták szorítani a francia hadsereget.<ref>Galántai, 192. o.</ref>
A német hadsereg végigsöpört Belgiumon, nagy szenvedést okozva a polgári lakosságnak. Az itt elkövetett német háborús bűnök később nagy nyilvánosságot kaptak.<ref>Zuckerman, 2004, 23. o.</ref> A belgiumi, luxembourgi és az [[Ardenneki csata|ardenneki]] menetelés után Franciaország északi részén a német hadsereg összecsapott a [[Joseph Joffre]] vezette francia csapatokkal és a [[John French (katona)|John French]] parancsnoksága alatt álló [[Brit Expedíciós Haderő]] hat hadosztályával. Sok néven ismert összecsapások zajlottak le a [[határmenti csaták]] során. A kulcsütközetek a [[charleroi-i csata]] és [[monsi csata]] voltak. Az előbbiben a francia 5. hadsereg és a német 2. és 3. hadsereg ütközött meg. A csatákat [[Nagy visszavonulás (első világháború)|általános szövetséges visszavonulás]] követte és eközben is több csata zajlott [[Le Cateau-i csata|Le Cateau-nál]], [[Maubeuge ostroma|Maubeuge-nél]] és [[Első Saint Quentin-i csata|Saint Quentinnél]].<ref>Terraine, 2002, 78–175. o.</ref>
88. sor:
A német vezérkari főnök, [[Erich von Falkenhayn]] úgy gondolta, hogy ha az áttörés már úgysem lehetséges, akkor minél nagyobb veszteséget okoz a franciáknak, így kikényszerítve a kapitulációt.<ref>Lyons, 2000, 141. o.</ref> Az új cél Franciaország „kivéreztetése” lett.<ref name="Knox153">Knox, 2007, 153. o.</ref>
Ennek elérése érdekében két új stratégiát alkalmaztak. Az első a [[korlátlan tengeralattjáró-háború]] volt, amellyel el akarták vágni a tengerentúlról érkező utánpótlási vonalakat.<ref>Hull, 2005, 295–296. o.</ref> A második a hadszíntéren való minél nagyobb emberveszteség okozása. Falkenhayn úgy tervezte, hogy ott támadja meg a franciákat, ahol a visszavonulás nem lehetséges és ez az ellenséges sereg lemorzsolódásához vezet. Ez nagy stratégiai jelentőséggel bírt, és a nemzeti büszkeségre is jó hatással volt. A németek [[Verdun (Meuse)|Verdun-sur-Meuse]] városát választották a francia csapatok kivéreztetésére. A város erődökkel volt körülvéve, így erős védelmi pontnak számított, amely a Párizsba vezető utat zárta el.<ref>Foley, 2005, 207–208. o.</ref> A művelet kódneve Gericht (A szó bíróságot jelent, de itt a kivégzés helyét jelenti) volt.<ref name="Knox153"/>
Falkenhayn koncentrálta erőit és mindössze egy 5–6 km-es szakaszon támadott. A tartalékot beküldte a környező vonalakba, egy esetleges ellentámadás visszaverésének céljából.<ref>Marshall, 1964, 236–237. o.</ref> Az előkészítő munkában és a felderítésben jelentős szerep jutott a repülőgépeknek. Úgy tervezte, hogy a megfigyelőgépeknek köszönhetően pontos tüzérségi előkészítéssel megtöri a francia csapatokat. Májusban azonban a franciák technikai fölényben lévő [[Nieuport]] vadászgépekkel felszerelt vadászszázadok bevetésével vágtak vissza. A felek a verduni légtér feletti uralomra törekedtek, annak érdekében, hogy tudják használni a légi felderítést.<ref>Campbell 1981, 40. o.</ref>
| |||