„Lothár nyugati frank király” változatai közötti eltérés

Hugó az ifjú királlyal sietett elismertetni hercegi címeit, és egy sikeres házassági szerződés révén Burgundiát ténylegesen is megszerezte [[956]]-ban egyik fia, [[I. Ottó burgundi herceg|Ottó]] számára. Aquitaniát erővel kívánta saját birtokába hajtani, ám [[III. Vilmos aquitaniai herceg]] ellenállása miatt [[955]]-ben nem ért el sikert, ráadásul [[956]] közepén váratlanul meghalt. Mivel gyermekei – köztük a [[Capeting-ház]] későbbi alapítója, [[I. Hugó francia király|Hugó]] – még kiskorúak voltak, özvegye, [[Szász Hedvig]] és testvére, az anyakirályné, Gerberga kezébe került az irányítás. A két hölgyet két fivérük, [[Szász Brúnó|Brúnó]] [[köln]]i [[érsek]] és [[I. Ottó német-római császár]] is támogatta: ez utóbbi biztonságban tudhatta Lotaringiát a Karolingok hódítási kísérleteitől, és megakadályozhatta, hogy a monarchia vagy bármelyik főúr túlzottan megerősödhessen. Egyházi téren is erősödött az ottói befolyás: Brúnó érsek javaslatára [[961]]-ben a [[metz]]i [[Odelric reimsi érsek|Odelric]] lett Reims érseke, akit [[969]]-ben a [[verdunVerdun (Meuse)|verduni]]i gróf fia, a főkancellárrá is kinevezett [[Adalbero reimsi érsek|Adalbero]] követett.

[[983]]-ban meghalt II. Ottó, Lothár pedig ismét próbát tett a keleti terjeszkedésre a kiskorú [[III. Ottó német-római császár|III. Ottó]] rovására. Lothár [[985]]-ös csapása váratlanul sikeres volt: elfoglalta [[Verdun (Meuse)|Verdunt]]t, és foglyul ejtette [[Thierry felső-lotaringiai herceg]]et, [[Gottfried verduni gróf]]ot és fiát, Frigyest, valamint [[Szigfrid luxemburgi gróf]]ot. Thierry herceg Hugó unokaöccse, a verduni gróf pedig a reimsi Adalbero testvére volt, ami tovább erősítette az érsek és a herceg közeledését.