„Gorilla” változatai közötti eltérés

}}

 

 

== Megjelenése ==

Mivel a földön élnek, testsúlyukat hátsó lábaik hordozzák, de mivel járás közben erősen előredőlnek, ezért menet közben két öklükre támaszkodnak.

 

 

 

A nyugati gorillák táplálékában sok a [[gyümölcs]], a keletiek inkább leveleket, rügyeket esznek. Napjuk nagy részét táplálkozással töltik. Hajnaltól délig esznek, ekkor a felnőttek egy kicsit pihennek, a kölykök pedig játszanak. Az evést délután folytatják, majd alkonyatkor a földön fészket építenek gallyakból és levelekből, és abban töltik az éjszakát. Naponta egy-két [[kilométer]]t vándorolnak táplálék után kutatva. A nőstények 6–9 évesen válnak ivaréretté, és egy-két év múlva (az új csoportba állás után) szülik meg első utódjukat. A [[csimpánz]]októl eltérően nem vadásznak; elsősorban faleveleket, fakérget, rügyeket és gyökereket esznek. Állati eredetű táplálékként csak időnként (ritkán) egy-egy [[rovarok|rovart]] esznek meg. Mivel nincs [[vadászterület]]ük, területfoglaló ösztönük sokkal gyengébb, mint a csimpánzoké. Éppen ezért vannak olyan, magányosan vándoroló hímek, akik csak időszakosan csatlakoznak egy-egy csapathoz.

A szürke hátú vezérhím feladata az utódnemzés és a csoport védelme. Veszély esetén két lábra állva, mellét döngetve próbálja elijeszteni a betolakodót. Ha ez sikertelen, egyenesen felé rohan, de meg nem üti. Egy kétszáz kilós gorillahím támadása az emberen kívül minden betolakodót elijeszt. A gorillákra leselkedő legnagyobb veszély élőhelyük pusztulása (pl. [[tantál#Természetvédelmi vonatkozása|tantálbányászat]] következtében) és a vadászat („bushmeat”), ami a világméretű kampány ellenére is virágzik.

 

A gorillák száma aggasztóan alacsony. Becslések szerint a hegyvidéki alfajból kb. 620 élt az [[1980-as évek]] végén; azóta számuk mintegy 647-re emelkedett. A hegyi gorillák körülbelül fele [[Uganda|Ugandában]] él, a többiek [[Ruanda]] és a [[Kongói Demokratikus Köztársaság]]ban, főleg a [[Virunga Nemzeti Park]]ban.