„Németország és Oroszország kapcsolatai” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
147. sor:
Nagy Péter a korábbi gyakorlatot folytatva tömegesen hívta Oroszországba a nyugati tudósokat, szakembereket, művészeket. Közülük számszerűleg kiemelkedtek a németek, utánuk a franciák és olaszok következtek, de érkeztek angolok, hollandok, görögök spanyolok és más nemzetiségűek is.<ref>Dagmar Herrmann (Hrsg.): ''Deutsche und Deutschland aus russischer Sicht 19. Jahrhundert: Von der Jahrhundertwende bis zu den Reformen Alexanders II.'', Reihe B, Bd. 3, München 1998, S. 14.</ref> Nagy Péter reformtörekvései megvalósítása során nagy mértékben támaszkodott a korai német felvilágosodás eszméire, amelyek a 18. század folyamán jelentősen befolyásolták az oroszországi közgondolkodást.<ref>Hans-Joachim Torke: ''Die russischen Zaren. 1547–1917'', S. 170.</ref> Az első jelentős orosz tudósok, [[Vaszilij Nyikityics Tatyiscsev|Tatyiscsev]], [[Mihail Vasziljevics Lomonoszov|Lomonoszov]] és [[Vaszilij Kirillovics Tregyiakovszkij]] munkájára is nagy hatással voltak a német kortársaik, mint [[Gottfried Wilhelm Leibniz]] és [[Christian Wolff]].
Nagy Péter nyugat-európai látogatása nyomán a [[hallei egyetem]]en{{Wd|Q32120}} 1618-ban megkezdődött az [[orosz nyelv]] rendszeres oktatása. Halle ebben az időben a [[pietizmus]] egyik központja volt. A pietisták az orosz ortodox egyház tanításaiban olyan eszmét láttak, ami közelebb áll a pietizmushoz, mint a [[katolicizmus]]hoz. Ezért [[August Hermann Francke]], az egyetem teológiaprofesszora azt a vélt tűzte maga elé, hogy olyan pietista egyházi személyeket képezzen Kelet- és Délkelet-Európa számára, akik az orosz ortodox lakosságot is képesek befolyásolnia pietizmus szellemében. A hallei pietizmusnak sikerült érzékelhető hatást gyakorolni az orosz társadalomra. A hallei képzésű [[Laurentius Blumentrost]] 1716-tól részt vett az [[Orosz Tudományos Akadémia]]{{Wd|Q83172}} megalapításában és annak első elnöke lett. Ebben a minőségében is sokoldalú kapcsolatokat épített ki Oroszország-szerte, munkatársai még [[Szibéria|Szibériába]] is eljutottak, és orvosként, házitanítóként, papként és hivatalnokokként tevékenykedtek. [[Narva (település)|Narva]], [[Asztrahán]] és [[Tobolszk]] városokban hallei mintára árvaházakat hoztak létre.<ref>Scientia halensis. Wissenschaftsjournal der Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg, 1/98, S. 30–31.</ref>
Az újkor elejétől 1866-ig Poroszország és Ausztria voltak a vezető hatalmak a német nyelvű államok között. Ezt a korszakot a német vagy porosz-osztrák dualizmus korának is hívják a német történészek. Vetélkedésük jó lehetőséget nyújtott a diplomáciai lavírozásra az I. Pétert követő orosz cárok számára. A 18. század nagy európai háborúiban, a [[Lengyel örökösödési háború|lengyel]] és az [[osztrák örökösödési háború]]ban, valamint a [[hétéves háború]]ban Oroszország Franciaország és Ausztria mellé állt a terjeszkedő Poroszországgal szemben. Ez a szövetség győzelmet aratott Poroszország felett, amit tulajdonképpen csak [[Erzsébet orosz cárnő]] halála mentett meg a teljes vereségtől. Az új cár, az eredetileg [[kiel]]i születésű Karl Peter Ulrich von Holstein-Gottorp herceg, akiből [[III. Péter orosz cár]] lett, poroszbarát érzelmű volt, és azonnal különbékét kötött [[II. Frigyes porosz király|II. Frigyes porosz királlyal]]. Az orosz [[Romanov-ház|Romanov-dinasztia]] ettől kezdve Holstein–Gottorp–Romanov-háznak is nevezhető. A 18. század egyik legjelentősebb orosz abszolút uralkodója, [[II. Katalin orosz cárnő|II. Katalin cárnő]] is túlnyomórészt német származású volt. Az oroszországi uralkodó dinasztián belüli német szál mellett számos magas rangú udvari tisztviselő is német volt, mint [[Burkhard Christoph von Münnich]] szász hadmérnök, akiből az Orosz Birodalom grófja és az orosz cári hadsereg főparancsnoka, sikeres hadvezér lett.
| |||