„Zrínyi Péter” változatai közötti eltérés

Zrínyi a birtokait elfoglaló és azokon garázdálkodó horvát határőrvidéki német tisztek ellen nyílt harcot folytatott, több megerősített helyből kiverte őket és lábbal taposta a német lobogókat, amiért [[III. Ferdinánd magyar király|III. Ferdinánd]] [[1642]]. [[augusztus 22.|augusztus 22-én]] és [[december 10.|december 10-én]] kelt dekrétumában felségsértőnek nyilvánította. Egyéb bántódása azonban nem esett, mert a török elleni harcokban kivívott fényes sikerei elnémították ellenfeleit. Említést érdemel még az [[1647]]-ben, [[Légrád]]nál vívott csata, amelyért cserébe az udvar fátylat borított Zrínyi németek iránti gyűlöletére, és Zrínyi Péter [[1647]]-ben Sichelberg ([[Zsumberk|Žumberak]]/[[Horvátország]]) kapitánya lett. Még [[1647]]-ben Zrínyi nagy sereget vezetett, a király segítségére, a svédek ellen. Ezekben a harcokban nagyon kitüntette magát.<ref>Egyes források tévesen azt állítják, hogy Zrínyi Miklós 1645-ben, a [[csehország]]i ''Éger'' városa mellett, megmentette [[III. Ferdinánd magyar király|III. Ferdinánd]] császár-királyt. A legújabb, rendkívül részletes III. Ferdinánd életrajz szerint, az uralkodó 1645-ben nem is járt Éger (Cheb) városánál, hanem csak 1647-ben. 1647-ben viszont Zrínyi Miklós már nem vett részt a harmincéves háborúban. 1647. júliusban, Carl Gustaf Wrangel (1613 – 1676) tábornok vezetésével, a svédek elfoglalták Égert, és amikor III. Ferdinánd megkísérelte a város visszaszerzését, a svédek – egy éjszakai támadással – rajtaütöttek a császáriak táborán, és majdnem foglyul ejtették az uralkodót. Ha ekkor valóban egy Zrínyi mentette meg III. Ferdinándot, akkor az nem Zrínyi Miklós volt, hanem az öccse, Zrínyi Péter. III. Ferdinánd ugyanis, amikor Zrínyi Pétert Sichelberg ([[Zsumberk|Žumberak]]/[[Horvátország]]) kapitányává kinevezte, azt a feltételt szabta neki, hogy hat századdal csatlakozik a svédek ellen harcoló birodalmi sereghez. Széchy Károlynak a Zrínyi Miklósról írt könyve szerint, Zrínyi Péter azon, a törökök elleni győztes csata után vonult a "birodalmi táborba", amely ütközetben Erdődy Farkas elesett, majd - Zrínyi Péter - a "csapatával cseh és morva földön állomásozik". Az említett csata - éppen Zrínyi Miklós fennmaradt levelei szerint - 1647 tavaszán volt; ez volt a "légrádi csata". Széchy Károly műve szerint is, a Zrínyi Péterrel kapcsolatban leírtak, Zrínyi Miklósnak 1647. december 27-én, horvát bánná történt kinevezése előtt történtek, illetve Széchy szerint is, Zrínyi Péter volt az uralkodó megmentője, ha egyáltalán ez megtörtént. Lásd: - Mark Hengerer: Kaiser Ferdinand III. (1608 – 1657), Böhlau Verlag Wien – Köln – Weimar, 2012. ; 208 – 211. és 227 – 260. oldalak (*[http://www.boehlau-verlag.com/download/160420/978-3-205-77765-6_OpenAccess.pdf] – 2014. október 13.) - Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós (1620 – 1664), Első kötet, Budapest, 1896, VI. Az új bán (*[http://mek.oszk.hu/05800/05842/html/1kotet/05.htm#d1e5052] – 2014. október 13.) - Takáts Sándor: Magyar Küzdelmek, é. n., VII. Zrínyi-levelek - (*[http://mek.oszk.hu/08600/08663/08663.htm#8] – 2014. október 13.) - (*[http://www.koni.onlinehome.de/ausfuehrliche-biographien/wrangel-lang.htm] – 2014. október 13.) - (*[https://de.wikipedia.org/wiki/Carl_Gustav_Wrangel] – 2014. október 13.)</ref>

 

[[1655]]-ben kiújult a török elleni háború. Zrínyi nagy sereggel csatlakozott [[Auersperg János Weikard|Auersperg]] generálishoz; Viszibabánál 7000 törököt szétvert és óriási zsákmányt szerzett. Ezért újból visszahelyezték méltóságaiba, és kinevezték [[zengg]]i és az egész dalmátpart főkapitányává. Amikor újból panaszokkal léptek fel ellene, hogy sem ő, sem a Frangepánok nem akarnak a német generálisoknak szót fogadni és mindenben önkényesen jár el, akkor [[1657]]-ben lemondott összes katonai beosztásáról, és elment [[Graz]]ba, majd innen [[Bécs]]be, hogy az ellene emelt vádak ellen védekezzen.