„VI. Sándor pápa” változatai közötti eltérés

Sándor sietve elismerte Ferdinánd gyermekét, [[II. Alfonz nápolyi király|II. Alfonzot]] [[Nápoly és Szicília uralkodóinak listája|Nápoly királyának]], és a nővérének a fiát, Giovanni Borgia-Llançol bíboros-legátust el is küldte, hogy megkoronázza őt a pápa nevében, és szövetséget kötött vele a franciák ellen. A pápa és Alfonz tervei alapján a nápolyi sereg Milánó felé vonul, és ott veszi elejét Károly terveinek, míg a flotta Genovát támadja meg. De a gyorsan összedobott terv és a felkészületlen sereg kudarcot vallott mindkét területen, így [[1494]]-ben Károly seregével átlépte az [[Alpok]]at. Ludovico il Moro seregével kiegészülve Károly gyorsan haladt előre Itáliában. A Colonnák közben megtámadták és elfoglalták [[Ostia|Ostiát]] a franciák nevében. Sándor teljesen kétségbeesett, ugyanis tudta jól, hogy nagy az esélye annak, hogy az ellene ágáló nemesi családok és bíborosok Károllyal érvényteleníttetik pápai méltóságát. A pápa minden követ megmozgatott, hogy szövetségeseket találjon, még [[II. Bajazid oszmán szultán|II. Bajazid szultánnak]] is küldött segélykérő levelet, de nem járt eredménnyel. Károly [[november]]bennovemberben Firenzébe ért, és rövid pihenő után Róma felé vette az irányt. A Pápai Állam Sándornak felesküdött hercegei és [[báró]]i sorra hódoltak meg a francia csapatok előtt. Erről Sándor úgy emlékezik meg leveleiben, hogy a franciáknak nem volt szükségük más fegyverre ahhoz, hogy végigvonuljanak a félszigeten, mint a krétára, amellyel kijelölték a csapatok szálláshelyét. Amikor Károly különösebb akadály nélkül [[december 31.|december 31-én]] Rómába érkezett, Sándor az [[Angyalvár]]ba zárkózva készült a tárgyalásokra. A király üdvözlésére Della Rovere bíboros és hívei siettek, és igyekeztek meggyőzni az uralkodót egy egyetemes zsinat összehívásáról, amelyen megtámadhatnák Sándor pápaságának legitimitását. De Sándor ekkor sem hagyta el magát és még évszázadokon keresztül hírhedt módszereit, és megkörnyékezte Saint Malo püspökét, aki Károly legbensőségesebb tanácsadója volt. A pápa bíborosi kalapot ajánlott neki, és mesés vagyont. Így hamarosan tárgyalóasztalhoz ült Károly és Sándor. [[1495]]. [[január 16.|január 16-án]] francia irányítással megszületett a megállapodás. Eszerint, Sándor túszként Cesarét Károly kíséretéhez adta amíg a franciák Nápolyba érnek, ezen felül kiadta Károlynak [[I. Dzsem|Dzsem herceget]], a szultán testvérét, és francia birtokba adta [[Civitavecchia]] területeit.

Sándor, és egyre inkább Cesare tervei nem értek el átütő sikert Itáliában. A pápa mindenekelőtt egy erős szövetségesre vágyott, aki támogatni tudja ügyét az Orsinik ellen. A megoldás [[1498]] [[április]]ábanáprilisában pottyant Sándor ölébe. Ekkor halt meg VIII. Károly, Franciaország királya és ráadásul az ő politikáját követő egyetlen trónörökös is szinte azonnal követte a sírba. A francia trónra tehát a néhai Károly unokatestvére, [[Orléans]] hercege, [[XII. Lajos francia király|XII. Lajos]] ülhetett. A mellékági rokon trónra jutása több szálon futó eseménysorozatot indított el az európai politikai életben. Egyrészt Lajost Orléans hercegének nevelték és nem igazán számítottak arra, hogy király lehet. Ezért még gyermekkorában kiházasították ''Jeanne Valois''-val. De a királyi trónra kerülve egyértelműnek tűnt, hogy amennyiben Lajos nem veszi feleségül az elhunyt király özvegyét, [[I. Anna breton hercegnő|Anna]] királynét, akkor a francia korona elveszíti [[Bretagne]]-t.

Az egyre nyomasztóbb Borgia uralom egyedül az Orsini családot kímélte meg, és ez a nemesi família is érezte végzetét. Ezért úgy döntöttek, hogy nem várják ölbe tett kézzel a pápa és Cesare fondorlatait, és ők teszik meg az első lépést. Összeesküvést szerveztek Cesare meggyilkolására. A pápai seregeket először sikerült tőrbe csalni, és a vesztett csata után úgy tűnt, Cesare valóban szorult helyzetbe kerül. De a franciák kisegítették a pápát és gyermekét ebből a helyzetből, és az [[október]]benoktóberben kitört háború menete megfordult. December 31-ére Cesare [[Senigallia]] mellett lemészárolta az Orsinik seregét, és megölte ''Oliverotto da Fermo''t és ''Vitellozzo Vitelli''t, a családot támogató két legfontosabb nemest.