„Első angol–afgán háború” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Évszakok és hónapok irreleváns linkjeinek eltávolítása (ld. Wikipédia:Kocsmafal (egyéb)/Archív253#Évszakok linktelenítése) és WP:HIV#mihez
19. sor:
}}
Az '''első angol–afgán háború''' [[1838]]-tól [[1842]]-ig tartott. Ez volt az első nagyobb konfliktus, ami a [[Brit Birodalom]] és [[Oroszország]] között lévő [[Közép-Ázsia|közép-ázsiai]] hatalmi harcának keretei között zajlott le. [[Afganisztán]] szerencsétlen módon a dél felé terjeszkedő oroszok, és a brit fennhatóság alatt álló [[India]] között helyezkedett el. Az angolok, hogy biztosítsák ázsiai szerzeményüket, lerohanták az orosz udvarhoz húzó [[Duszt Muhammad]] országát [[1838]]-ban, és egy bábot, [[Sáh Sudzsa|Sáh Sudzsát]] ültették az ország trónjára. A győzelem után a brit csapatok többsége visszavonult [[India|Indiába]], egy közel 5000 fős kontingenst hagyva hátra, akik Sudzsa hatalmát védték.<br />
Az országban két évvel az invázió után felkelés tört ki, a brit hadsereg tábornoka úgy döntött, megpróbálja békésen elhagyni az országot [[India]] felé. [[1842]] [[január]]jábanjanuárjában azonban az egész hadsereget és annak 12&nbsp;000 fős civil kíséretét lemészárolták az afgánok. Egyetlen ember élte túl a vérfürdőt, egy bizonyos [[William Brydon]].
 
== Az invázió okai ==
33. sor:
A brit indiai inváziós erő vezetője Sir John Keane volt (őt később Sir Willoughby Cotten váltotta a megszálló erők élén, majd pedig a látványosan inkompetens Elphistone következett). A sereggel tartott William Hay MacNaghten, aki briteket képviselte az afgán udvarban a megszállás során.
 
A brit csapatok [[1839]] [[március]]ábanmárciusában érte el Kettát, egy hónappal később harc nélkül megszerezték [[Kandahár]]t. Júliusban, miután két hónapot elvesztettek Kandahárnál, megtámadták a stratégiailag fontos Gházni erődítményét, és döntő győzelmet arattak az afgán seregek fölött, akiket Duszt Muhammad fia vezetett. Duszt Muhammad hűséges követőivel együtt elmenekült Bamián hágóin túlra, [[Buhara|Buharába]]. [[1839]] [[augusztus]]ábanaugusztusában, harminc év múltán, Sudzsát ismét megkoronázták [[Kabul]]ban.
 
== A megszállás ==
40. sor:
A britek, amellett, hogy fegyvereikkel sakkban tartották az országot, a hegyi törzsek vezetőinek hűségét rendszeres ajándékokkal és fizetséggel nyerték meg. A problémák akkor szökkentek szárba, amikor a britek csökkenteni akartak a juttatások mértékén.
 
[[1841]] [[október]]ébenoktóberében már a törzsek nagy része nyíltan Akbar Hán mellett állt, ennek ellenére továbbra is hűségesnek mondták magukat a megszállókhoz, hogy a fizetségtől se essenek el. A brit politikai és katonai vezetők, mint MacNaghten, Elphistone, vagy a novemberben a kabuli csőcselék által meggyilkolt Sir Alexander Burnes rendre alábecsülték a veszélyt, amely az egész hadsereget fenyegette.
 
Az elkövetkezendő hetekben a brit parancsnokokat az kötötte le, hogy mihamarabb megegyezésre jussanak Akbar Hánnal. Egy titkos találkozón MacNaghten felajánlotta Akbar Hánnak a nagyvezíri posztot a király oldalán, ha megnyugtatja az afgán törzseket. Akbar szó nélkül börtönbe vetette az egész brit küldöttséget, azonban úton a fogság felé a feldühödött tömeg lemészárolta őket és MacNaghten testének darabjaival ünnepeltek Kabulban. Akárcsak Burnes halálakor, a brit csapatok nem csaptak szét az afgán tömegben, hanem a gyengeség jelét mutatva laktanyáikban maradtak. Ez a fajta passzivitás jellemezte Elphistone vezetői képességeit, mely nemcsak az afgánokat bátorította fel, de a brit indiai csapatokat is teljesen demoralizálta.
56. sor:
== Következmények ==
 
A teljes helyőrség pusztulása komoly megtorlást vont maga után az afgánokkal szemben. Sudszát [[1842]] [[április]]ábanáprilisában meggyilkolták. Ősszel ismét brit csapatok rohanták le az országot Kandahár és Pesavár felől. A csapatok behatoltak Kabulba, ahol kiszabadították a túszokat, porig égették a palotát és a bazársort, majd távoztak.
 
Afganisztán névleg független maradt, de továbbra is a két világhatalom közötti gyarmatosítási játszma egyik színtere volt. Ebből az állapotból csak 1920-ban került ki, amikor is az ország végleg elnyerte függetlenségét. Afganisztán népe a modern korban is a nagyhatalmak prédája lett. A [[Szovjetunió]] 1978-ban, az [[Amerikai Egyesült Államok]] 2001-ben szállta meg az országot.