Wikipédia

„Szerkesztő:Akela/Temp 02” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
/*sal
/*sal
202. sor:
1913. április 23-án született Budapesten. Építőmérnöki oklevelét [[1940]]-ben szerezte a budapesti [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem]]en.
 
Pályáját az Országos Öntözésügyi Hivatalnál kezdte, majd vízerő-hasznosítási vállalkozásoknál dolgozott. A háborús évek kényszerszünete után [[1945]]-től rövid ideig önálló tervezőként működött. [[1946]]-ban [[Németh Endre]] egyetemi tanár<ref name="MEKOSZK_Németh">{{cite web| url = https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/11197.htm | title = Németh Endre (1891-1976) | work = Magyar Életrajzi Lexikon. MEK-OSZK (mek.oszk.hu) | accessdate = 2019-10-22}}</ref> a Budapesti Műszaki Egyetem I. sz. Vízépítéstani Tanszékének vezetője meghívta tanszékére oktatónak. Tanársegédként kezdte, hamarosan [[Adjunktus (oktatás)|adjunktus]] lett. [[1948]]-ban Franciaországban járt szakmai tanulmányúton, majda [[hidraulika]] és [[hídromechanika]] gyakorlatát, a vízmozgást szimuláló laboratóriumok munkáját vizsgálta. [[1950]]-től egyetemi intézeti tanár, [[1952]]-től [[docens]] státusba került. [[1952]]-ben az elsők között szerezte meg a frissen alapított műszaki tudományok kandidátusa fokozatot. [[1954]]–57 között az Építőmérnöki Kar [[dékán]]helyettesévé nevezték ki. Az 1957–58-as tanévben a Kar II. sz. Vízépítéstani Tanszékének vezetésével bízták meg. 1961–66 között az I. sz. Vízépítéstani Tanszék (a mai Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék) vezetője volt, közben [[1962]]-ben egyetemi tanári kinevezést kapott.<ref name="HK1984-6">{{cite journal | url = http://apps.arcanum.hu/app/hidrologia/view/HidrologiaiKozlony_1984/?pg=342&layout=s | journal = [[Hidrológiai Közlöny]] (apps.arcanum.hu) | volume =64 | issue = 6 | date = 1984-11 | author = Dr. Vágás István | title = Dr. Salamin Pál, 1913–1984 | accessdate = 2019-10-22 | work = apps.arcanum.hu}}</ref>
 
Egyetemi oktatóként is szoros kapcsolatot ápolt a „terepen” dolgozó gyakorlati vízépítési szakemberekkel, az országos vízügyi szolgálat szervezeteivel. A vízépítőmérnöki szak egyetemi referense lett, az új reformtantervek kidolgozása jelentős mértékben az ő munkájának köszönhető. Az egyetemi tanszék tudományos kutatásainak eredményeit a vízügyi szolgálat a gyakorlatban ellenőrizte, hasznosította. Salamin professzor részt vállalt a nagy vízépítési műtárgyak, vízerőmű-telepek előkészítési, tervezési munkáiból. Fontos belvízvédelmi feladatokat, belvízrendezési projekteket oldott meg.
 
Az 1970-es évek elején egészsége megromlott, 1973–76 között több súlyos műtétre kényszerült, melyek következtében mozgáskorlátozottá vált. [[1977]]-ben, 64 éves korában nyugdíjba, de tudományos munkáját otthonában is folytatta. Hallgatókat fogadott, publikált. [[1984]]. [[október 22.|október 22-én]] hunyt el Budapesten.<ref name="HK1984-6"/>
 
==Munkássága==
 
Egész pályafutása során kutatta a síkvidéki vízrendezés problémakörét. [[1942]]-ben a [[Hidrológiai Közlöny]]ben nagy visszhangot kiváltó tanulmányt közölt a hazai [[belvíz]]rendezésről. Az 1950-es, 60-as években komoly elméleti alapokon nyugvó mérnöki számítási eljárásokat dolgozott ki a mértékadó belvízmennyiségek, és vízborítás tűrési időtartamainak helytálló becslésére. Szakkönyveket, oktatási segédanyagokat, egyetemi jegyzeteket, oktatási útmutatókat írt, főleg a gyakorló vízépítő szakma részére. Minden megnyilvánulásában a vízgazdálkodás, vízrendezés egész országra kiterjedő egységes szemléletét hangsúlyozta, amelynek elválaszthatatlan része az öntözés problémája. Kutatta és oktatta az öntözővíz-igény, a talaj öntözővíz-háztartása, az altalaj-öntözés és a [[melioráció]] műszaki feladatait. Sokat vizsgálta a felszíni víz keletkezését, a hóolvadás hatását, az esővíz lefolyási tényezőinek és a különféle talajok vízháztartásának összefüggéseit.<ref name="HK1984-6"/>
A síkvidéki vízrendezés kérdései egész pályafutásán át foglalkoztatták. Lapunkban közölte 1942ben a hazai belvízrendezésről írott nagy hatású tanulmányát, amelyben a vízgazdálkodás egységét hangsúlyozta. Az 50-es és 60-as években dolgozta ki a mértékadó belvízmennyiségek, és vízborítástű rési időtartamok meghatározására vonatkozó elgondolásait. Segédkönyveket, jegyzeteket, útmutatókat írt, elsősorban a gyakorlat részére.
 
A hegyvidéki vízépítés területén a [[talajerózió]] jelenségét kutatta. Személyesen járta be a tárgyban érintett területeket, fényképfelvételeit az oktatásban, a gyakorlati munkában és tudományos konferenciákon is felhasználta. Az 1970-es években — mozgáskorlátozottsága ellenére — Ausztriában, Svájcban és Franciaországi tartott tudományos előadásokat a [[talajerózió|erózióról]].
A hegy- és dombvidéki vízrendezés kutatásában elsődlegesen a [[talajerózió]] jelenségei érdekelték. Természet járásai során készített felvételeinek jelentős része e tárgykörbeli. A 70-es években — részben már műtétjei után — megtartott svájci, franciaországi és ausztriai előadásai zömmel [[talajerózió|erózió]]ról szóltak.
Életének utolsó évtizedében sokat foglalkoztatta a [[hidroökonómía]] környezetvédelmi vonatkozásainak és a vízépítési és talajmunkálatok gazdasági hatásai, összefüggései. Természetjáró útjain készített fényképfelvételei a [[hidrometeorológía]] hasznosan elemezhető adatbázisát növelték. A [[vízgazdálkodás]] elmélete és gyakorlata kiterjedten alkalmazza vízháztartási alapegyenleteit és szemléltető ábráit a vízi szaktudományok összefüggéseiről.
A vízenergia-hasznosítás szakterületén is jelentőset alkotott. 1948-as franciaországi tanulmányútján szerzett tapasztalataira építve ő alkotta meg a [[Kvassay-zsilip]] mellé épített vízügyi laboratóriumok koncepcióját. [[1949]]–55 között vezető vízügyi tervezője volt a [[kárpátalja]]i [[Talabor–Nagy-ági vízerőmű|Talabor–Nagy-ági tározónak és vízerőműnek]], melyet [[1956]]-ban helyezték üzembe. A vízerő-hasznosítás vezette a folyami hidrológia területére. A [[hidraulika]] és [[hídromechanika]] szakterületén Az 1950–54 között épült [[tiszalöki vízerőmű]] tervezésekor ő dolgozta ki a felduzzasztott mesterséges tó felszíngörbéinek megszerkesztését. A hidromechanikai laboratóriumok kísérleti eredményeire támaszkodva az 1960-as években szakértőként vett részt az ivóvíz- és szennyvíztisztítás műtárgyainak tervezésében. Írásaiban és előadásaiban hirdette, hogy hazánk vízügyi adottságai között a magyar vízépítő mérnöknek sokoldalú szakemberré kell válnia, döntéseit a természeti törvények felismerése és szigorú alkalmazása nyomán kell meghoznia, kerülnie kell a tudomány és a kutatás partikuláris szempontjaiból eredő elkötelezettséget. Így építette fel híres duzzasztás-elméletét, amelynek fizikai határfeltételeit kizárólag a folyó vízáramlási méréseiből számított adatai adják. Feltárta a [[Tisza]] folyó közép- és kisvízi jellegzetességeit. A tiszai vízrendszer viselkedését más számítási eljárás nem tudta eredményesen feltárni. Kutatási eredményeit és a Tisza-csatornázás erre épülő terveit Salamin francia nyelvű szakcikkben mutatta be a nemzetközi vízügyi szakmának.<ref name="HK1984-6"/>
Az öntözés ügyét sohasem választotta el a vízrendezéstől. Öntözővíz-igény, öntözővíz-háztartás, altalaj-öntözés, legújabban a [[melioráció]] kérdései foglalkoztatták.
A [[hidroökonómía]] vízrendezési, öntözési és környezetvédelmi vonatkozásaival az utóbbi években foglalkozott, hogy új elméleti megközelítéseivel a vízi és talajmunkálatok gazdasági hatásait helyes megvilágításba helyezhessük. A környezetvédelem vízrendezési kérdéseiben szintén a legutóbbi években végzett alapvetést.
A [[hidrometeorológía]] fejlődése sokat köszönhet természetjáró útjain tervszerűen készített nagyszámú fényképfelvételeinek. Élete munkásságának nem kis részét fordította a felszíni víz keletkezésének, a hóolvadásnak, az esővíz lefolyási tényezőnek és a talajok vízháztartásának vizsgálataira.
A [[vízgazdálkodás]] elmélete és gyakorlata kiterjedten alkalmazza vízháztartási alapegyenleteit és szemléltető ábráit a vízi szaktudományok összefüggéseiről.
A vízerőhasznosítás körében a Talabor-Nagyság tározó és vízerőmű megtervezése az érdeme.
A folyami hidrológia területére is a vízerőhasznosítási tevékenység vezérelte először. Elméletet dolgozott ki a tiszalöki duzzasztás vízfelszíngörbéinek megszerkesztésére. A [[Tisza]] közép- és kisvízi jellegzetességeinek jórészt önálló feltárása nyomán francia cikkben mutatta be a Tisza-csatornázás terveit.
A [[hidraulika]] és [[hídromechanika]] hazai fejlődését a laboratóriumi tevékenység bővítésével szolgálta. 1948. évi francia tanulmányútja tapasztalatait tették az egyik koncepció-tervezőjévé a [[Kvassay-zsilip]] mellett épült laboratóriumi együttesnek.
Az ivóvíz- és szennyvíztisztítás egyes műtárgyainak jó kialakítására laboratóriumi kísérletei alapján tett a 60-as években javaslatot.
 
Száznál több tudományos cikket írt, 150-nél több kisebb szakmai közleményt. Egyetemi jegyzetei, segédletei közismertek. Hivatalos — műegyetemi, tudományegyetemi, posztgraduális — oktatási feladatain túl szinte számi ál hatatlan bel- és külföldi tanfolyamot, előadást tartott. Nemzetközi kongresszusok előadója és hozzászólója volt [[Ausztria|Ausztriában]], [[Bulgária|Bulgáriában]], [[Csehszlovákia|Csehszlovákiában]], [[Franciaország]]ban, [[Lengyel Népköztársaság|Lengyelországban]], [[Svájc]]ban, a [[Szovjetunió]]ban. A [[Magyar Hidrológiai Társaság]]nak, a [[Magyar Meteorológiai Társaság]]nak, a [[Magyar Földrajzi Társaság]]nak fáradhatatlan szakelőadója volt, a budapesti szakosztályokban és a vidéki szervezetekben egyaránt. Mindhárom egyesület tiszteleti tagjává választotta 1977 és 78 folyamán. A Budapesti Műszaki Egyetem fennállásának 200. évfordulója előtt történeti kutatásait adta közre, amelyek" során összeállította mindazon oktatók névsorát, akik a vízépítő szakos mérnökképzésben részt vettek.
 
Tudományos munkáit, előadásait a hidromechanika mélyreható ismerete, ennek az alapozó tudományágnak a szemlélete és szakmai szigorúsága szövi át. Talán a sok, általa művelt szakmai ágazat közül, kimondhatatlanul bár, de a hidromechanikához vonzódott a leginkább. Magyar mérnökként, hazánk adottságai között természetesen sokoldalú szakemberré vált. Amire művei elsősorban tanítanak az, hogy megállapításainkat a tények lényegébe hatoló természeti törvények nyomán kell megfogalmaznunk, nem pedig a tudományág partikuláris szempontoknak megfelelő elkötelezettségei szerint. Erre példa, híressé vált duzzasztás-elmélete is. Itt olyan, a redundáns paraméterektől gyökereiben megtisztított számítási eljárást ajánlott, amelynek határfeltételei magának a folyónak mérésekkel meghatározott jellegadataiból származnak. A Tisza és vízrendszerének viselkedését nehéz, vagy éppen lehetetlen lett volna enélkül eredményesen tanulmányozni.
Salamin Pál egyéniségének hatása vízügyi műszaki életünkben alapvető és mély, hiszen mindegyik, ma 30 és 60 év közötti, Budapesten végzett vízimérnök szükségképpen tanítványa volt. Még többet tanulhattak tőle, azok, akik a tanszéken munkatársai, vagy az életben barátai lehettek.
Korszakot zár Salamin Pál halála? Ellenkezőleg. Élete bizonyult korszak-indítónak és hosszú időre meghatározónak sokunk tudományos szemlélete és működése számára.
 
A kezdetektől szerkesztője volt a [[Hidrológiai Közlöny]] szakfolyóiratnak, 1947—1949 között ő alakította ki a folyóirat máig érvényes arculatát. Négy évtizeden át aktív tagja és előadója volt a [[Magyar Hidrológiai Társaság]]nak.<ref name="HK1984-6"/> Emellett rendszeresen tartott szakelőadásokat a [[Magyar Meteorológiai Társaság]]ban és a [[Magyar Földrajzi Társaság]]ban. Nyugállományba vonulása után, 1977–78 folyamán mindhárom tudományos egyesület tiszteleti tagjává választotta. [[1982]]-ben, a Budapesti Műszaki Egyetem 200. éves fennállására felkutatta és közreadta a vízépítő szakos mérnökképzésben részt vett oktatók listáját.
Dr. Vágás István
 
[[Fájl:LászlóffySalamin SZE13.jpg|bélyegkép|jobbra|[[Lászlóffy Woldemár]] és Salamin Pál emléktáblája lakóházukon, Budapest, II. kerület, [[Szilágyi Erzsébet fasor]] 13-15.]]
257 ⟶ 239 sor:
;Egyéb
* 1979: Steiner Lajos-emlékérem a [[Magyar Meteorológiai Társaság]]tól
 
 
==Művei==
267 ⟶ 248 sor:
{{jegyzetek}}
==Kapcsolódó információk==
 
* {{cite journal | url = http://apps.arcanum.hu/app/hidrologia/view/HidrologiaiKozlony_1984/?pg=342&layout=s | journal = [[Hidrológiai Közlöny]] (apps.arcanum.hu) | volume =64 | issue = 6 | date = 1984-11 | author = Dr. Vágás István | title = Dr. Salamin Pál, 1913–1984 | accessdate = 2019-10-22 | work = apps.arcanum.hu}}
 
* {{cite web | url = https://salaminpal.blog.hu/ | title = Salamin Pál 1913-1984 Blog | work= salaminpal.blog.hu | accessdate = 2019-10-22}}
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkesztő:Akela/Temp_02”