„Keresztes-Fischer Ferenc” változatai közötti eltérés

Keresztes-Fischer Ferenc első miniszteri ciklusa [[1931]]. [[augusztus 24.|augusztus 24-től]] [[1935]]. [[március 4.|március 4-ig]] tartott.<ref>Botos János: Fejezetek a belügyminisztérium történetéből 1848-1938. Szemere Bertalantól Keresztes-Fischer Ferencig. BM Kiadó, Bp., 1994. 40. o.</ref> Először a [[Károlyi Gyula-kormány]]ban, majd a [[Gömbös-kormány]]ban volt belügyminiszter. Eredetileg [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] egykori [[miniszterelnök]] kívánságára került a [[miniszter]]ek közé, s Horthy Miklós is támogatta.<ref>Antal István sajtófőnök emlékiratai. Gömbös Gyula hatalomra kerülése és kormányzása 1932–1936. Palatinus, 2004. 118. o.</ref> A [[Belügyminisztérium]] élén eltöltött négy év alatt olyan [[közigazgatás]]i, valamint [[közegészségügy]]i reformkoncepciót indított el, amelyeknek legfőbb elemeit az utána következő belügyminiszterek ([[Kozma Miklós]], [[Darányi Kálmán (miniszterelnök)|Darányi Kálmán]], [[Széll József (politikus)|Széll József]]) is elfogadtak. Megemlítendő, hogy azért nem szorgalmazták annyira ezeket a reformterveket, mint Keresztes-Fischer.<ref>Botos János: Fejezetek a belügyminisztérium történetéből 1848-1938. Szemere Bertalantól Keresztes-Fischer Ferencig. BM Kiadó, Bp., 1994. 44. o.&nbsp;&nbsp;</ref> A válság miatt a kormány a szabadságjogok korlátozásának útjára lépett,<ref>Andorka Rudolf: A madridi követségtől Mauthausenig. Kossuth, Bp., 1978. 78-79. o.</ref> így a statárium részben összekapcsolható a miniszter nevével. Munkásságának legfontosabb része a [[közigazgatás racionalizálása]] volt. Általánosságban elmondható az első belügyminiszterségére, hogy az ország rossz anyagi helyzete, illetve a sokszor lázas [[belpolitika]]i állapotok miatt csak részlegesen nyílott lehetősége arra, hogy reformterveit megvalósítsa. Ennek ellenére távlatilag mégis felvillantotta egy korszerűbb, hatékonyabb, gyorsabb ügyintézést megvalósító közegészségügyi, önkormányzati és államigazgatás képét. Elképzeléseivel természetesen a saját korát nem haladhatta meg, de igyekezett alkalmazkodni a lehetőségekhez.<ref>Botos János: Fejezetek a belügyminisztérium történetéből 1848-1938. Szemere Bertalantól Keresztes-Fischer Ferencig. BM Kiadó, Bp., 1994. 44. o.</ref> Megelőző intézkedései eleve lehetetlenné tették, hogy komoly zavargások történjenek az országban.<ref>[http://epa.oszk.hu/03500/03515/00001/pdf/EPA03515_kre-dit_2018_1_20.pdf Kre-dit 2018. május 16. Balogh Atilla: Adalékok a Keresztes-Fischer Ferencvezette Belügyminisztérium rendészeti politikájához(1931-1932) – Gyülekezési, egyesületi, sajtórendészetiügyek; állambiztonság, állami ellenőrzések, fejlesztéseka közbiztonsági szerveknél]</ref> Igen fontos lépése volt, hogy [[1934]]. [[július 17.|július 17-én]] minden szervezkedésétől eltiltotta a Nemzeti Szocialista Pártot. Az, hogy végül távozni kényszerült a belügyminiszteri bársonyszékből a következőkkel indokolható: [[1933]] nyarától kezdett megromlani kapcsolata Gömbössel, s Bethlen István követőjeként a Gömbös Gyulával való konfliktus<ref>Botos János: A Belügyminisztérium története a Monarchia széthullásától a második világháború végéig. BM Kiadó Bp., 1995. 27. o.</ref> miatt kilépett a [[kormánypárt]]ból,<ref>C. A. Macartney: Október tizenötödike – A modern Magyarország története 1929–1945 I. kötet. Gede Testvérek, 2006. 128. o.</ref> s vele együtt egyébként [[Kállay Miklós (politikus)|Kállay Miklós]] is távozott.<ref>Vonyó József: Gömbös Gyula. Napvilágkiadó, 2014. 236. o.</ref>