„1956-os forradalom” változatai közötti eltérés

A pártház elfoglalását követően az épület előtt összegyűlt fegyveres civilek egy kisebb csoportja bosszút követelt. Amikor az elfogott ÁVH-sokat az épületből kivezették, akkor ez az [[Agresszió (pszichológia)|agresszív]] csoport hét ÁVH-s kiskatonát a falhoz állítva, további két tisztet a pártház előtt agyonlőtt, holttestüket pedig a pártház előtt brutálisan meggyalázták – amit külföldi fotóriporterek meg is örökítettek. (Ezt az eseményt később a Kádár-rendszer az „ellenforradalommal” szembeni propaganda egyik fő elemeként használta fel.) A kegyetlenkedést a nemzetőrök és a helyszínre érkező corvinisták fékezték meg. A pártház védői közül 25 személy vesztette életét, és az ostromlók halottainak száma is körülbelül ekkora lehetett.<ref name=":0" /><ref>[http://epa.oszk.hu/00000/00003/00005/048-080.html Gosztonyi Péter: A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza]</ref>

 

 

A korábban betiltott politikai pártok, például a [[Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt]] (FKGP), a [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt]] (MSZDP) és a [[Nemzeti Parasztpárt]] (NPP) újra megkezdhették működésüket, hogy az ország koalíciós kormányzásában való részvételre felkészüljenek. A gyors változások és a rövid idő miatt a nemzeti kormány nem tudta pontosan tisztázni politikai céljait, amelyeket a közvélemény is erőteljesen befolyásolt. Az újságok vezércikkei hangsúlyozták, hogy Magyarországnak semleges, többpártrendszerű szocialista demokráciának kell lennie. A többpártrendszer bevezetése azonban késett, mivel Nagy Imre és kormánya egészen másban, a „demokratikus szocializmusban” gondolkodott: ''„ők a kommunista párt hegemóniájához ragaszkodnak, de ezen túlmenően nem változtatnak a belső politikai viszonyokon, amely szerint csak egyetlen politikai párt létezhet. A többi pártnak a rendszerrel egyetértő elemei csak a Hazafias Népfrontban mint segédcsapatok szerepelhetnek.”''<ref>[[Kéthly Anna]], 1958. Brüsszel, Tóbiás Áron (szerk.): ''In memoriam Nagy Imre– emlékezés egy miniszterelnökre'', 229. o. Szabad Tér Kiadó, 1989. {{ISBN|963026496X}}</ref> A kormányt csak napokkal később, az események alakulása kényszerítette rá a korlátozott többpártrendszer elfogadására.