„Vallásalap” változatai közötti eltérés

[[III. Károly magyar király]] [[1733]]-ban külön lelkészpénztárt (''cassa parochorum'') létesített évi 16 000 [[forint]] javadalmazással, melynek az volt a rendeltetése, hogy belőle a kevésbé jól ellátott [[plébánia|plébános]]okat segítsék. Innen a ''cassa parochorum'' elnevezés. Ez a királyi intézkedés volt a kiindulópontja a '''Vallásalap'''<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/V/Vallásalap.html Vallásalap]</ref> keletkezésének, melybe [[1786]]-ban néhány feloszlatott [[szerzetesrend]] és eltörölt kolostorok javait és földbirtokait (200 ezer hold<ref name=Mihályi/>) is beolvasztották. Ebbe az alapba került a megszüntetett prépostságok vagyona is, valamint az üresedésben lévő egyházi javadalmak jövedelmei is.<ref>[https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/SzazMagyarFalu-szaz-magyar-falu-1/somlovasarhely-E38D/az-uj-foldesur-a-vallasalap-E4D9/ Az új földesúr: a vallásalap ]</ref> Ide kerültek azok a pénzösszegek is, amelyek a nyilvános árveréseken eladott templomi edények, kelyhek, képek – sajnos hamar szétszóródó műtárgyak – után befolytak. ezen alap gyarapítására szolgáltak még a magyar [[főpapság]] által [[várerődítési segély]] címen fizetett összegek is. [[Ferenc magyar király]] 1796-ban kiadott rendelete Magyarország [[prímás]]a és az [[esztergomi érsek]] számára 150 ezer forintban, a többi érsek számára 60 ezer forintban maximálta a megtartható főpapi jövedelmet, a többletpénzt pedig be kellett fizetni a Vallásalapba.<ref name=Mihályi/> A főpapság ezt a szolgáltatását királyi és [[pápa (egyházfő)|pápa]]i beleegyezéssel [[1858]]-ban három millió [[forint]]nak a Vallásalapba befizetésével megváltotta. A vallásalap jelentős pénzvagyon és számos birtok és épület tulajdonosa volt. Ezek igazgatását a helytartótanács irányította, és a számvevőség segítségével ellenőrizte a birtokokat kezelő alkalmazottak számadásait. A Vallásalap jövedelmeit [[római katolikus egyház|katolikus]] istentiszteleti célokra, egyházi építkezésekre, papnevelő intézetek fenntartására, a 300 forintban megállapított [[kongrua|kongruá]]nak (papi fizetéspótlék; az egyházi forrásból kapott illetmény állami kiegészítése<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/K/kongrua.html Kongrua]</ref>) ez összegre való kiegészítésével (''sustentatio congrua'' 'megfelelő ellátás') szegény plébánosok segélyezésére fordították. Az [[1880]]. [[május 21.|május 21-én]] kelt legfelsőbb határozattal a Vallásalap és a [[tanulmányi alap]] kezelésének ellenőrzését részben egyházi, részben világi férfiakból álló 15 tagú felügyelő és ellenőrző bizottságra ruházták. A bizottságnak csak ellenőrző és véleményező hatásköre volt; de ha a miniszter a bizottság véleményétől eltérően akart intézkedni, mindig köteles volt a király legmagasabb elhatározását végrehajtani.