Wikipédia

„3DO Interactive Multiplayer” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Porribot (vitalap | szerkesztései)
botok
127 263 szerkesztés
a video hosszítás AWB
Nincs szerkesztési összefoglaló
39. sor:
|utód=[[Panasonic M2]] (visszavont)
}}
A '''3DO Interactive Multiplayer''' (rövidítve '''3DO''') egy [[otthoni videójáték-konzol]], amit a [[The 3DO Company]] fejleszettfejlesztett. Az egykori [[Electronic Arts]]-alapító Trip Hawkins cége nem maga végezte a konzol gyártását, éshanem csak egy 3specifikációt külsőállított cégössze, amelyet [[Panasonic]]aztán eladott olyan cégeknek, akik gyártani kívánták azt. Az első gépeket a [[SanyoPanasonic]] éskészítette 1993-ban, majd 1994-ben a GoldstarGoldStar (később [[LG GroupElectronics|LG]]), gyártott.1995-ben Apedig konzolt 1993a és 1996 között árulták, és körülbelül[[Sanyo]] 2is millióbeszállt darabaz fogyottüzletbe.
 
Bár indulásakor remek marketingkampányt folytattak (a [[Time (magazin)|Time]] magazin még az 1993-as év termékének is megválasztotta), és a technikai megvalósítás remek volt, a magas ár és a túltelített konzolpiac miatt a 3DO sosem vehette fel igazán a versenyt a [[Sega|Segával]] és a [[Nintendo|Nintendóval]]. A típus gyártását 1996 végén fejezték be.
 
== Történet ==
1991-ben az Electronic Arts egykori alapítója, Trip Hawkins egy új céget hozott létre, a The 3DO Company-t. Célja az volt, hogy megalkossák a következő generációs, [[CD]]-alapú játékkonzolt, melyet nem ők, hanem külsős cégek gyártanának. A 3DO csak az eladott gépek és a játékok utáni licenszdíjakat gyűjtené be. A játékkiadóknak az általuk kért 3 dollár kedvezőbb volt, mint a Sega vagy a Nintendo lényegesen magasabb költségei. A hardvert Dave Needle és R.J. Mical tervezték, akik a [[Amiga|Commodore Amiga]] és az [[Atari Lynx]] tervezésében is részt vettek, maguk a tervek pedig egy éttermi szalvétára lettek először lerajzolva 1989-ben. Hawkins, aki jól ismerte a két tervezőt, úgy döntött, hogy együttműködik velük ahelyett, hogy tiszta lappal indulva, saját kútfőből oldaná meg a gépfejlesztés kérdését.
{{csonk-szakasz}}
 
Hawkins első körben a Sonyra és a Panasonicra gondolt, mint két legnagyobb hardvergyártóra, akik esetleg gyárthatnák a 3DO konzolt. A [[Sony Corporation|Sony]] nemet mondott, ugyanis ők már készítették a [[PlayStation (konzol)|PlayStationt]], és egy másik megkeresett cég, a Sega is kiszállt a várható költségek miatt. A Panasonic viszont úgy döntött, beszáll az üzletbe, és az FZ-1-es modellt bemutatta 1993-ban. Később a GoldStar és a Sanyo is elkezdték a gyártást. Voltak olyan cégek, melyek megvették a licenszet, de sohasem gyártottak 3DO konzolokat, például a [[Samsung]], a [[Toshiba]], és az [[AT&T]] (utóbbi 1994-ben egy prototípust azért épített).
 
Ennek a licenszelésnek a hátránya volt, hogy jelentős mértékben megnövelte az árakat. Ugyanis a gyártók szerettek volna a készülékeik után nyereséget, míg a Sony és a Sega saját konzoljaikat eleve veszteségesen adták el, hiszen az eladott szoftverekből jött a nyereség. Megjelenésekor a 3DO 700 dollár volt, magasan a legdrágább a konzolok között.<ref>{{Cite news|title=Market Place; Investors can only guess which video game device will conquer.|url=https://www.nytimes.com/1993/09/09/business/market-place-investors-can-only-guess-which-video-game-device-will-conquer.html|work=The New York Times|date=1993-09-09|accessdate=2019-10-29|language=en-US|first=John|last=Markoff}}</ref> Ezen később változtattak, például a GoldStar modellje már csak 400 dollárba került, a Panasonicé pedig 500-ra csökkent.<ref>{{Cite web |title=3DO - 1993-1996 - Classic Gaming |url=https://web.archive.org/web/20120415095434/http://classicgaming.gamespy.com/View.php?view=ConsoleMuseum.Detail&id=38&game=12 |work=web.archive.org |date=2012-04-15 |accessdate=2019-10-29}}</ref>
 
Az induláskor Hawkins állítása szerint a készülék [[HDTV]]-képes volt, és televíziós set-top-boxként való hasznosítására is keresik a megoldást.<ref>{{Cite web |title=CGW Museum - Galleries |url=http://www.cgwmuseum.org/galleries/index.php?year=1993&pub=2&id=112 |work=www.cgwmuseum.org |accessdate=2019-10-29}}</ref> Kétoldalas hirdetéseket adtak fel neves lapokban, technológiai ugrásként jellemezve a készüléket, azt állítva, hogy szoftveresen bőségesen el lesz látva. Hivatalosan 1993 októberében startolt el a konzol, a valóságban azonban voltak még csúszások. Az első játékok nem készültek el időre a még kiforratlan technika miatt, amellett a 3DO sem véglegesítette az utolsó pillanatig a specifikációkat, ami miatt meg azért késtek egyes játékok, mert a módosított hardveren is le kellett tesztelniük őket.<ref>{{Cite web |title=New Cars, Used Cars for Sale, Car Reviews and Car News |url=https://www.autoblog.com/ |work=Autoblog |accessdate=2019-10-29 |language=en}}</ref> Egyetlen játék, a "Crash 'n Burn" jelent meg a startkor, és a Panasonic sem készített túl sok készüléket belőle eddig, üzletenként jellemzően egy-két darab volt csak eladó.<ref>{{Cite web |title=CGW Museum - Galleries |url=http://www.cgwmuseum.org/galleries/index.php?year=1993&pub=2&id=113 |work=www.cgwmuseum.org |accessdate=2019-10-29}}</ref>
 
[[Japán]]<nowiki/>ban 1994 márciusában indult meg a forgalmazás, kezdetben 6 játékkal. Kezdetben sikeres volt, ám lassan visszaesett, mivel a konzolt főként pornográf tartalmak terjesztésére használták az országban.
 
1995-ben megjelent a Sony PlayStation és a [[Sega Saturn]], amelyek miatt a konzol a technikai fölényét is elvesztette. A 3DO erre úgy reagált, hogy a jó szoftverellátottságra helyezték a hangsúlyt, árakat csökkentettek, és bejelentették az M2 névre keresztelt utódot. Hogy hangsúlyozzák, nem hagyják cserben a régebbi konzol tulajdonosait sem, az M2 eleinte mint a 3DO konzol kiegészítője volt tervbe véve, majd egy új gépként, mely visszamenőlegesen kompatibilis. Végül a projektet lefújták.
 
A Panasoniccal ellentétben a GoldStar kezdetben csak hardvert gyártott, ami hamar veszteségessé tette az egészet - nem tudtak nyereséget termelni az árcsökkenések után. Próbáltak visszatérni a hagyományos módszerekhez, és veszteségesen árult gépek mellett nyereségesen szoftvereket eladni, de az üzletáguk túl későn alakult át. Mivel a Panasonic kizárólagis jogokat kapott az M2-es gyártására, a GoldStarnak nem volt többé érdeke a gépet tovább gyártani, így 1996 elején befejezték a gyártást. Ebben az évben számos szoftverfejlesztő cég is jelezte, hogy nem gyártanak több 3DO programot, így a Panasonic maradt az egyetlen a piacon, amely hardvert és szoftvert is készített. 1996 közepére egy készülék ára már csak 200 dollár volt.
 
1996 végén befejezték a konzol gyártását, és azzal együtt a teljes M2 projektet is befejezték. A 3DO is bezárta hardveres üzletágát és átalakult: innentől kezdve a számítógépes játékokra és a többjátékos programokra helyezték a hangsúlyt.
 
A 3DO bukását végső soron a magas ár, és az elhibázott, támogatás nélküli licenszpolitika okozta. Emellett nem segített az sem, hogy az induláskor mindössze egyetlen program volt elérhető.
 
== Változatok ==
52 ⟶ 70 sor:
 
== Hardver ==
[[FileFájl:3DO P60ARM CPU.jpg|thumb|balra|Az FZ-1-es modell processzora]]
* CPU: 12.5&nbsp;MHz [[Reduced Instruction Set Computing|RISC]] 32 bites processzor ([[ARM architektúra#ARM magok|ARM60]], 32 bites ARM6 változat)
* GPU: 2 gyorsított video társprocesszor, 25&nbsp;MHz
60 ⟶ 78 sor:
* 2 db bővítőhely
 
== Források ==
<references />{{Ötödik generációs videójáték-konzolok}}
 
[[Kategória:Ötödik generációs videójáték-konzolok]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/3DO_Interactive_Multiplayer”