„Erdélyi hadjárat (1916)” változatai közötti eltérés

Az '''erdélyi hadjárat''' a [[Románia]] 1916. augusztus 27-i [[Románia hadba lépése (első világháború)|hadba lépését]] követően meginduló támadó offenzíva volt, amelynek során három román hadsereg lépte át [[Erdély]] keleti határát, és indult meg az ország belső területei felé. Az offenzíva célja a [[Maros]] vonalának elérése volt, majd onnan két irányból továbbmenetelve a [[Tisza]] síkságára való kijutás és közvetlen támadás a magyar főváros, [[Budapest]] irányában. A román csapatok szeptember első hetében megszállták [[Petrozsény]]t és az Erdély délkeleti és keleti határa mögött fekvő székely medencéket, a román előrenyomulással párhuzamosan előbb a határ menti, majd a belső vármegyékből is spontán menekülthullám indult meg, melynek ellátása és útjának szervezése hatalmas nehézségekkel járt és komoly szervező munkát kívánt, továbbá jelentős mennyiségű vasúti kapacitást vett igénybe, ami a csapatok frontra szállítását is akadályozta.

Románia (mely az évszázadokon át török uralom alatt álló [[Moldva]] és [[Havasalföld]] egyesüléséből jött létre) az 1877–78-ban folytatott függetlenségi háborúja eredményeképpen véglegesen elszakadt az [[Oszmán Birodalom]]tól, és [[Román Királyság]] néven új, független európai állammá vált. Az új állam az orosz nagyhatalmi előretöréstől fenyegetve 1883-ban titkos szerződés keretében társult a [[Németország]], az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] és [[Olaszország]] nevével fémjelzett [[Hármas szövetség (1882)|hármas szövetség]]hez, ugyanakkor ez a nagy nyilvánosság előtt titokban maradó szerződés ellentétben állt a román közélet által harsogott nacionalista törekvésekkel, amelyek „Nagy-Románia” megteremtését és a diaszpórában élő románsággal való egyesülés gondolatát fogalmazták meg. Ezen törekvés területi igényt fogalmazott meg számos, a történelmi Magyarországhoz tartozó területre (például [[Erdély]], [[Partium]], [[Bánság]]), mely természetesen ellenkezett az osztrák–magyar érdekekkel, komoly feszültséget teremtve a két ország között.

A háború elkövetkező két éve során mindkét nagy katonai szövetség, a [[központi hatalmak]] és az [[antant]] diplomatái is igyekeztek a maguk oldalára állítani a román államot, ugyanakkor a központi hatalmak helyzete nehezebb volt a hangsúlyos magyar érdekek és a gyengébb alkupozíciói miatt. Románia területi igényei közül [[Besszarábia]] és [[Bukovina (régió)|Bukovina]] bizonyos részeinek átengedését ismerték volna el, míg az antant szabadabban ígérhetett a románoknak a Magyar Királysághoz tartozó területeket, mint Erdélyt vagy a [[Partium]]otPartiumot. Végül a Károly halála (1914. október 10.) után trónja kerülő [[I. Ferdinánd román király|I. Ferdinánd]] király és a román politikai vezetés az 1916 nyarán végrehajtott orosz [[Bruszilov-offenzíva]] sikereit látva elérkezettnek látta az időt az ország hadba lépésére.{{refhely|Galántai|140. oldal}}<ref>{{cite web|url=https://nagyhaboru.blog.hu/2016/08/24/roman_tamad_roman_banja| title = Pollmann Ferenc: Román támad – román bánja…|accessdate= 2019-05-03| language = magyar| publisher = A Nagy Háború}}</ref>

A sorozatos tárgyalások eredményeképpen 1916 nyarára létrejött a megegyezés az antant hatalmak és a Román Királyság közt, melyet az augusztus 17-én [[Bukarest]]ben aláírt titkos szerződés pecsételt meg. A szerződés értelmében az antant vállalta, hogy a [[szaloniki]] és a [[galícia]]i hadszíntéren indítandó offenzívákkal, továbbá jelentős mennyiségű hadianyaggal segíti a Monarchia elleni román támadás végrehajtását, Románia pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy legkésőbb augusztus 28-ig megindítja a Monarchia elleni offenzíváját, illetve hogy nem köt különbékét a központi hatalmakkal. A szerződés továbbá rendelkezett arról, hogy a háború győztes befejezését követően jelentős területi kompenzációval ismerik el a román állam katonai részvételét, a szerződés rendelkezései alapján Romániának ígérték [[Bukovina (régió)|Bukovinát]], a [[Bánság]] és [[Erdély]] egészét, továbbá a [[partium]]ipartiumi területeket egészen a [[Tisza]] vonaláig.{{refhely|Galántai|304. oldal}}{{refhely|ErdTört 1988|1694. oldal}}