„Felsőrácegres” változatai közötti eltérés

Lázár Ervin szinte valamennyi meséje Rácegrespusztához kötődik, alakjait is az itteniekről mintázta, novelláinak helyszíne „a Négyszögletű Kerek Erdőn túli” ''[[Fiktív helynevek Magyarországon|Rácpácegres]]''. ''„Egy kis közösségben éltem ott, ahol teljesen egymásra volt utalva minden ember, mindenkinek megvolt a maga szerepe, mindenki ismert mindenkit. Már ez adott egyfajta biztonságérzetet, ami egy nagyobb helyen, különösen ma, teljesen hiányzik. Ugyanakkor részben a mérhetetlen szegénység, részben a zártság miatt egymásra voltak utalva az emberek. A gyerekek télen nem jártak iskolába, mert az messze volt, és nem volt cipőjük. A szórakozás két módja a mesélés és a tánc volt. De nem volt ez már annyira archaikus világ. Beszivárogtak a külvilág dolgai. Amikor például az utcai bálokat rendezték az úgynevezett üres szobában – volt egy üres, nem lakott szoba a cselédlakásokban –, mindig a Mészáros Juliska [[citera|citerázott]], aki nemcsak népdalokat meg magyar nótákat ismert, hanem tudott már szvinget is játszani”'' – emlékezett vissza Lázár Ervin.<ref>[http://www.c3.hu/scripta/beszelo/00/0910/40pal.htm]</ref> „A legjobb szívû behemót”