„Epocha (pedagógia)” változatai közötti eltérés

Az '''epocha''' a pedagógiában, a [[Waldorf-pedagógia]] alapeleme, de más típusú közoktatási intézményekben is terjed. Pedagógiai értelemben az epocha-rendszer lényege, hogy az egyes logikailag összetartozó témakörök (pl. kémia-fizika-biológia tantárgyban) egy-egy epochán belül, tömbösítve kerülnek tárgyalásra: egy ideig nagy óraszámban van napirenden a téma, majd utána a következő időszakban a tantárgy szünetel, és más tárgy témakörére, például a művészetekre kerül sor egy másik epochában. Az epochális oktatást magyarul tantárgytömbösítésnek nevezik.

 

 

Egy klasszikus, Waldorf-iskolai epochális órarend felépítését úgy kell elképzelnünk, hogy a főoktatás tárgyai (pl. történelem, embertan, állattan, kémia, matematika, geometria stb.) nem húzódnak szét – 45 perces órakeretekre bontva – az egész tanévre, hanem 3-4 (esetenként 5) héten keresztül tömbösítve, összefüggő egészként tanulják a diákok, jellemzően a nap első két órájában. Tehát ha a főoktatás tárgya éppen a művészettörténet, akkor a diákok 3-4 héten keresztül minden reggel egy duplaóra erejéig (általában 8:00-tól 9:45-ig megszakítás nélkül) a „művészettörténetben élnek”. Jól szervezett keretek között a művészettörténet tanítását az órarend többi órája is „támogatja”. Vegyünk egy konkrét példát. Művészettörténetből a diákok az egyiptomi és a görög művészetről tanulnak reggelente, majd a rajzórákon az éppen aktuális rajztechnikával egyiptomi és görög szobrokat, épületeket rajzolnak, a drámaórákon pedig az elmúlás és a halál témáját járják körül egyiptomi halotti szövegek és klasszikus görög versek dramatikus feldolgozásával. A terem falain körös-körül a folyamatban lévő epocha nyomai, produktumai láthatók, az osztály szemmel láthatóan, aktívan benne él a témában.