|
==Élete==
Az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|ELTE]] magyar-filozófia szakán szerzett diplomát (1967), majd 1967–től 1971-ig szociológusként a Gazdaságkutató Intézetben (1967–1971), illetvemajd az akkortól újra [[Fővárosi Pedagógiai Intézet]] néven működő intézmény szociológiai csoportjában dolgozott [[1972]] és [[1979]] között. Ezenközben [[Kemény István (szociológus)|Kemény IstvánIstvánnal]]nal és másokkal részt vett az [[MTA Szociológiai Kutatócsoportja]] (1963-tól, utóbb Intézet), illetve az [[MTA Közgazdaságtudományi Kutatóintézete]] megbízásából szervezett kutatásokban is. Miután állásából (a cseh [[Charta '77|chartásokkal]]-el szolidaritást vállaló nyilatkozat aláírása miatt(illetve az általa kutatott témák) miatt elbocsátották, tanárként és könyvtárosként tevékenykedett 1981-ig.
A hetvenes években a magyarországi társadalom legszegényebb rétegeinek életkörülményeit kezdte vizsgálni, s ennek nyomán 1979-ben létrehozta a [[Szegényeket Támogató Alap]]ot. Ugyanebben az időben kezdte szerkeszteni a [[Beszélő]] című illegális ellenzéki lapot. [[1985]]-ben részt veszvett a 45 ellenzéki értelmiségi társaságában megtartott illegális [[monori találkozó]]n. [[1988]]-ban a [[Szabad Kezdeményezések Hálózata|Szabad Kezdeményezések Hálózatának]] ügyvivője lett, ésmajd alapító tagja a [[Szabad Demokraták Szövetsége|Szabad Demokraták Szövetségének]]. [[1990]] és [[1994]] között országgyűlési képviselő volt, majd főiskolai tanárként leendő szociális munkások képzésével foglalkozott. Hosszú, súlyos betegség után, 53 évesen hunyt el.
Közbevetés: Tudtommal Solt Ottiliát nem a Charta 77-tel való szolidaritása miatt, de annál sokkal korábban tiltották le a szociológusi munkától, mégpedig egy az MTA által szervezett konferencia / kongresszus ... alkalmával, amikor a "magyarországi szegénység" körében folytatott kutatásairól kezdett beszélni. Amikor megismertem, 77-78 táján, már nem dolgozhatott a szakmájában. A Charta 77 ellenes cseh állami represszáriók ellen 79 őszén írt alá néhány bátor magyar értelmiségi.
==Pályája==
[[Fájl:SoltOttilia Komjadi3.jpg|bélyegkép|263px|[[Emléktáblák Budapest II. kerületében|'''Solt Ottilia''' emléktáblája egykori lakhelyén, a Komjádi Béla utca 3. szám alatt]] ]]
Solt Ottilia pályája három jól elkülöníthető szakaszra tagolódik. Az első periódusban – ez nagyjából az [[1970-es évek]]et fogja át – főállású szociológusként folytat tematikailag sokféle, de szellemiségét, megközelítési módját tekintve nagyon hasonló kutatást. A korabeli magyar valóság legkülönbözőbb tájait járja be, fedezi fel a maga, és teszi hozzáférhetővé mások számára invenciózus és érzékletesen megformált esettanulmányaiban.
A harmadik szakasz [[1988]]-cal, a [[Szabad Kezdeményezések Hálózata|Szabad Kezdeményezések Hálózatának]], majd a Szabad Demokraták Szövetségének a megalakulásával veszi kezdetét. Hivatásos politikus lesz, pártjának egyik meghatározó embere, a rendszerváltás folyamatának fontos szereplője. [[1990]]-től szabadon választott parlamenti képviselőként és a hetilap Beszélő főmunkatársaként folytatja a hivatásos politikusi pályát. Főként a társadalom- és szociálpolitika, illetve az emberi jogok és a demokratikus játékszabályok körül zajló vitákban hallatja hangját. Szilárd és világos értékrend formálja mondanivalóját, bármilyen kérdésben szólal is meg. A taktikai megfontolásokkal nem sokat törődve szóvá tesz minden olyan jelenséget, amit ezzel az értékrenddel összeegyeztethetetlennek, a formálódó demokratikus közélet általa elképzelt szellemiségétől, írott és íratlan játékszabályaitól idegennek tart.
1993 elejére teljesen eltávolodott az SZDSZ fő irányvonalától és eldöntötte, hogy nem indul újra képviselőnek. Nem sokkal később, 1993. április 4-én súlyos autóbalesetet szenvedett az [[M1-es autópálya (Magyarország)|M1-es autópályán]] Budapestről Győr irányába, Tata külterületén. A Trabant, amiben ült egy görög kamionnal ütközött. A balesetben ketten, köztük 15 éves fia, Máté életét vesztette, ő pedig olyan súlyos sérülésekkel élte csak túl, amikből haláláig sem épült fel. Férje, Nagy András (írói nevén Nagy W. András) nem sokkal később hosszan tartó súlyos betegség után, szintén 1993-ban hunyt el.
Egy idő után azonban úgy érzi, hogy feloldhatatlan az ellentmondás a hivatásos politikusi szerep, a politikai versengés és az ő személyes motívumai között. Már 1993 elején, hónapokkal tragikus autóbalesete előtt eldönti, a következő választáson nem indul.
AzÉlete ahátralévő két és fél év, ami a részvételével zajló „rendszerváltó” parlamenti ciklus lezárulása után még megadatik, tetézve a baleset és a megromlott egészségi állapot következményeivel, a felületes szemlélő számára kurtára szabott elégikus epilógusnak tűnhet, noha tevékeny időszak ez is, amelyben újra felbukkannak az életpálya három periódusának vezérmotívumai: egy hajléktalanok helyzetével foglalkozó kutatás erejéig visszatér az empirikus szociológiához,idejében a [[Wesley János Lelkészképző Főiskola]] szociális munkás szakának beindításával és szellemi arculatának megformálásával új intézményes keretet teremtteremtett a Szeta[[Szegényeket Támogató Alap]] (SZETA) hagyományainak folytatásához,. publicisztikájávalPublicisztikáiban pedig továbbra is elmondjaelmondta véleményét a közügyek állásáról. Hosszan tartó súlyos betegség után, 1997. február elsején hunyt el.
{{idézet2| ''A külső viselkedés jelzéseinek megfejtése csakis tanulás útján sikerülhet. Lehet, érdemes és kell is olvasni az analitikus beállítottságú pszichológiai irodalmat, de végig kell gondolni, fel kell dolgozni kinek-kinek saját tapasztalati anyagát is. Ha mindig odafigyelünk embertársainkra, nem hazudunk saját magunknak, ezer és ezer „empirikus” adatot gyűjtünk össze, amelyek lehetőséget adnak analógiás következtetésre. Mint Miss Marple-nak, aki mindig azt keresi, hogy egy arc, egy gesztus, egy cselekvés milyen más esetekre emlékezteti őt. ''|Solt Ottilia: ''Interjúzni muszáj'' (módszertani tanulmány)}} ▼Némi öniróniával szívesen hasonlította magát [[Miss Marple]]-hoz, [[Agatha Christie]] kedvelt regényhőséhez. Szenvedélyesen kutatta a megtévesztő felszín, a csalóka látszatok, a tudatos elterelő hadműveletek, az önkéntelen elfojtások, átszínezések, önideológiák mögött rejtőző valóságos indokokat és motívumokat. Ezek érdekelték akkor is, amikor gazdasági vezetőkkel interjúzott, vagy cigány- és nem cigány szegénytelepeken végzett szociológiai terepmunkát, és akkor is, amikor tényfeltáró riportjaiban és publicisztikai elemzéseiben rendőri intézkedések, gazdasági tranzakciók vagy politikai diskurzusok, hatalmi játszmák valóságos mozgatórugóit próbálta megfejteni.
▲{{idézet2|A külső viselkedés jelzéseinek megfejtése csakis tanulás útján sikerülhet. Lehet, érdemes és kell is olvasni az analitikus beállítottságú pszichológiai irodalmat, de végig kell gondolni, fel kell dolgozni kinek-kinek saját tapasztalati anyagát is. Ha mindig odafigyelünk embertársainkra, nem hazudunk saját magunknak, ezer és ezer „empirikus” adatot gyűjtünk össze, amelyek lehetőséget adnak analógiás következtetésre. Mint Miss Marple-nak, aki mindig azt keresi, hogy egy arc, egy gesztus, egy cselekvés milyen más esetekre emlékezteti őt.|Solt Ottilia: ''Interjúzni muszáj'' (módszertani tanulmány)}}
== Források ==
* [https://web.archive.org/web/20060112005716/https://www.szdsz.hu/hu/szdsz/hirek/20060106missmarple Emlékezés Solt Ottiliára], azszdsz.hu SZDSZ2006. honlapján]január 6. (hozzáférés: 2019. november 8.)
* [http://beszelo.c3.hu/98/05/06havas.htm F. Havas Gábor: írása''Miss aMarple és az "anyagias tények"'', [[Beszélő]], 1998/5 számában](hozzáférés: 2019. november 8.)
* [https://index.hu/bulvar/balesm0316/ Frontálisan karambolozott egy helyettes államtitkár autója], index.hu, 2006. március 16. (hozzáférés: 2019. november 8.)
* {{kiskapitális|Solt}} Ottilia, ''Méltóságot mindenkinek (Összegyűjtött Írások)'', I–II, vál. és szerk. Eörsi János, F. Havas Gábor, Kemény István, Budapest, Beszélő, 1998.
{{Nemzetközi katalógusok}}
|
