„A sevillai borbély (Paisiello)” változatai közötti eltérés

'''''Il barbiere di Siviglia, ovvero La precauzione inutile''''' ''(A sevillai borbély, vagy a hiábavaló elővigyázat)'' egy [[Opera (színmű)|vígopera]], mely  [[Giovanni Paisiello]]  műve, a librettó írója [[Giuseppe Petrosellini]], bár az ő neve nem azonosítható a címlapon.

A történet lényegében követi az eredeti Beaumarchais-játékot, illetve néhány helyen közvetlenül fordítja a dalokat, valamint a párbeszédet. A cselekmény a Paisiello és a [[Gioachino Rossini|Rossini]] &nbsp;változataiban nagyon hasonlítanak egymásra, enyhe különbségeket fedezhetünk fel.<ref name="Law">{{cite journal|last=Law|first=Joe K.|year=1986|title=''II barbiere di Siviglia''. Giovanni Paisiello|journal=The Opera Quarterly|volume=4|issue=1|pages=154–156|doi=10.1093/oq/4.1.154|url=http://oq.oxfordjournals.org/cgi/reprint/4/1/154|accessdate=2007-10-14}}</ref> Petrosellini szövegkönyveszövegkönyvében nagyobbkisebb hangsúlytszerepe helyezvan a szerelmikomikumnak történetre,viszont ésjobban kisebbkihangsúlyozza szerepea vanszerelmi a komikumnaktörténetet.<ref>{{cite web|url=https://web.archive.org/web/20120226211059/http://www.bamptonopera.org/repertory/paisiellobarberpress.htm |title=The Barber of Seville |date=2005-07-15 |author=Roderic Dunnet |publisher=Bampton Classical Opera |language=angol}}</ref>

Számos zenei adaptáció előzte meg a &nbsp;Paisiello &nbsp;''Il barbiere di Siviglia'' &nbsp;című művét, de Paisiello vígoperája volt az első, amellyel széles körű sikert ért el. Ezt követően több városban megrendezték az opera premierjét a következő években, köztük<ref name="Loewenberg" /> [[Bécs]]ben, ahol ''Il Barbiere'' &nbsp;öt helyszínen játszott 1783-tól 1804-ig, mind olasz és német nyelven, közel 100 előadást játszottak, [[Nápoly]]ban (1783), [[Varsó]]ban, [[Prága|Prágában]], [[Versailles-i kastély|Versailles-ban]] (1784), [[Kassel]]ben, [[Pozsony]]ban, [[Mannheim]]ben (1785), [[Liège]]-ben, [[Köln]]ben<ref>In G. F. W. Grossmann's translation.</ref> (1786), [[Madrid]]ban, illetve az 1787-es előadásra Nápolyban, a Teatro dei Fiorentiniben az opera lecsökkent három felvonásra, és Pasiello írt három új számot: ''La carta che bramate'' Rosinának, ''Serena il bel sembiante'' Almavivának, és a finálé egy cselekmény volt.<ref>Grove.</ref> 1788-ban az operát előadták [[Berlin]]ben, majd [[London]]ban, [[Párizs]]ban &nbsp;(1789), [[Lisszabon]]ban &nbsp;(1791), [[Brüsszel fővárosi régió|Brüsszelben]] &nbsp;(1793), [[Stockholm]]ban (1797), [[New Orleans (település)|New Orleans]]ben &nbsp;(1801).

1789-ben [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] &nbsp;a &nbsp;''Schon lacht der holde Frühling &nbsp;''(K. 580) áriát ajánlotta sógornőjének, &nbsp;Josepha Hofernek, aki Rosinát helyettesítette az eredeti 3. felvonásban ''(Già riede primavera)''. Bár ez hiányzik, csak a záró [[ritornell]] &nbsp;van meg, a hiányos hangszerelés arra utal, hogy sosem volt használva.<ref>NMA ii/7/4, [http://dme.mozarteum.at/DME/nma/nmapub_srch.php?l=1 available online via the] [//en.wikipedia.org/wiki/Mozarteum Mozarteum]</ref>

Az opera bizonyult Paisiello legnagyobb sikerének. Még [[Gioachino Rossini]] &nbsp;saját verziójának 1816-os premierje után is &nbsp;''[[A sevillai borbély (opera)|A sevillai borbély]]'' Paisiello változatában &nbsp;népszerűbbnek bizonyult az összehasonlításban. Idővel azonban ez a helyzet megváltozott. Ahogy &nbsp;Rossini változata népszerűséget szerzett, Paisiellojé ezzel párhuzamosan csökkent, egészen addig a pontig, amikor kivágták a repertoárból.

Paisiello verziója megújult a későbbi években, beleértve Párizst (1868), Torinót (1875), Berlint (1913) és &nbsp;Monte Carlót is &nbsp;(1918). 2005-ben a Bampton Klasszikus Operában &nbsp;adták elő angolul.