„Csörgey Titusz” változatai közötti eltérés

Fászl ajánlatára került egyetemi hallgatóként a [[Magyar Madártani Intézet|Madártani Intézet]]be [[1895]]-ben. Herman Ottó az Intézet vezetője megbízta [[Petényi Salamon János]] hátrahagyott madártani jegyzeteinek tudományos feldolgozásával. [[1904]]-ben jelenikjelent meg a kritikailag rendezett anyag könyv formában magyar, [[1905]]-ben német nyelven Csörgey [[illusztráció]]ival. 1901-ben [[Sopron]]ba került, ahonnan betegen tért haza. Herman kieszközölte számára, hogy lábadozás címén öt hónapot az [[Adriai-tenger|Adria]] partján tölthessen a [[madárvonulás]] tanulmányozásával. Megfigyeléseiről az intézet évkönyvében az [[Aquila (évkönyv)|Aquilában]] számolt be ([[1902]], [[1903]]).<ref name="Vertse"/>

Amikor az Intézet 1901-ben a Földművelésügyi Minisztérium fennhatósága alá kerül, és [[Chernel István]] szorgalmazására a gazdasági madártan is a programjába került, Csörgeyre várt a gyakorlati madárvédelem magyarországi megalapozása, és megszervezése. E program minél alaposabb megvalósítása érdekében 1903-ban [[Seebach]]ba utazott. Hónapokat töltött Berlepsch madárvédelmi mintatelepén, ahol behatóan tanulmányozta az akkor már világhírűvé vált madártelepítési módszereket. Hazatérve ő vetette meg a gyakorlati madárvédelem alapjait a fészekodúgyár megszervezésével. „Útmutató a mesterséges fészekodúk alkalmazásához” címmel saját képeivel illusztrált brosúrát jelentetett meg, amely az FM kiadványaként, a gyakorlati madárvédelem módszertanának állandóan keresett forrása lett. Ez további kiadásokat ért meg ([[1906]], [[1907]]); [[1910]]-ben [[német nyelv|németül]] is megjelent, majd [[1913]]-tól kezdődően „Madárvédelem a kertben” címmel folytatódott időszakos megjelenése, s ettől kezdve további 10 kiadást ért meg, az utolsót [[1948]]-ban.<ref name="Vertse"/>

Eközben régi kedvenc tudományához, a faunisztikához sem lett hűtlen. Ő vezette be a magyar faunába a [[héjasas]]t (1904), a [[kis héja|kis héját]] ([[1906]]), a [[dolmányos sirály]]t ([[1908]]) és a [[vörösnyakú lúd|vörösnyakú ludat]] ([[1915]]). Előadásaival tevékeny részt vett a nemzetközi madártani kongresszusokon is, így 1905-ben [[London]]ban, 1910-ben [[Berlin]]ben, [[1926]]-ban [[Koppenhága|Koppenhágában]], 1930-ban [[Amszterdam]]ban, [[1928]]-ban [[Genf]]ben tarttartott előadást a Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság ülésén.

Herman Ottó halálával már fiatalon rá hárult az Intézet vezetésének gondja, hiszen Herman utóda, [[Chernel István]] [[Kőszeg]]en élt, csak a tudományos irányítást tartotta fenn magának, az Intézet ügyeinek intézése mint igazgatóhelyettesre Csörgeyre hárult. Chernel halála után lett tényleges vezető, igazgatóigazgatóként. Ez az időszak már a háború és az azt követő nehéz gazdasági helyzet gondjai között telt, amely a mind jobban elhatalmasodó reumatikus betegségével együtt aláásta munkaképességét. Ekkor már országos hírű tudós, a magyar madárvédelem elhivatott, köztiszteletben álló vezetője volt. Tudományos érdemeit a külföld is elismerte és értékelte: az American Ornithologists; Union levelező tagjává ([[1932]]), a bajor Ornithologische Gesellschaft tiszteletbeli tagjává választotta ([[1933]]). Életművének legméltóbb elismeréseként pedig a [[Debreceni Egyetem|Debreceni Tudományegyetem]] [[1934]]-ben díszdoktorrá avatta.<ref name="Vertse"/>