„Kérek” változatai közötti eltérés

Az ''Iliász'', Hektór halála című 22. fejezetében, [[Akhilleusz]] és [[Hektór]] küzdelme során Zeusz [[mérleg (eszköz)|mérleg]]re helyezi a két hős sorsát, mint két pusztító erejű, halált hozó erőt. Ekkor az eredeti szövegben a ''„dyo kére”'', a fordítás szerint a ''„két sors”'', vagy helyesebben a ''„két kér”'' kerül a főisten mérlegére. Ez az isteni „beavatkozás”, „mérlegelés” az ún. ''kerostasia''. ”A [[Homérosz|Homérosnál]] olvasott kerostasia – végső soron kérré vált lelkek mérése – alapját egy jóval korábbi, lélekmérésről szóló elképzelés jelentette... Tudunk [[Aiszkhülosz|Aiskhylosnak]] egy Psykhostasia című tragédiájáról, és rendelkezésünkre áll számos vázaábrázolás, amelyeken [[Zeusz|Zeust]], illetve [[Hermész|Hermést]] látjuk lelkeket mérlegre helyezni. ... A psykhostasiának az Iliasban kerostasiává történt átalakulása csupán a mérés aspektusváltását tükrözi. Míg a psykhostasia során a több ''menos''szal bíró, tehát erősebb, életképesebb lélek serpenyője süllyed le, és a vesztes, gyengébb fél serpenyője emelkedik fel, addig a kerostasiában ez fordítva történik, hiszen azon lélek rendelkezik kevesebb ''menos''szal, amit már jobban áthatott a pusztító kér; éppen az életerő hiánya jelzi a pusztulást hozó erő (avagy a pszichológia nyelvére áttéve: az életösztönön ily módon felülkerekedő halálösztön<ref> vö. [[Thanatosz|Thanatosz a pszichológiában]]</ref>) nagyságát és hatalmát.” <ref> Nótári Tamás: ''Megjegyzések a mérleg jelképiségéhez az Iliasban'' [http://jesz.ajk.elte.hu/notari21.html] </ref>