„Papagájalakúak” változatai közötti eltérés

Európában és Észak-Amerikában nem honosak, de több fajuk közkedvelt díszmadár. Trópusi és szubtrópusi területek lakói:

tehát:

Tollazatuk gyakran tarka, jellegzetesen élénk színekkel. Ez jelentős mértékben annak köszönhető, hogy egy-egy toll maga is többszínű lehet:

A rendbe az alábbi családok tartoznak:

Ezt írja róluk Raff György a természet históriájában: A papagájok vagy kajdácsok csupa majmok a' madarak közt. A' majom mindig virgoncz, gonosz és ravasz, mindent ellop a' mit meglát, ha szerit teheti, akár eheti meg, akár nem; és épen ezt cselekszi a' papagáj is: mindent felszed vastag görbe orrával mi fényes, üveget, gyürüket, csatokat és kanalat, sőt gyakran az eleven szenet is, s' azokat elviszi. Azért is szorosan kell rávigyáznirá vigyázni, hogy valami bosszúságot ne tegyen, vagy szerencsétlenséget is ne okozzon. "Valljon mivel szokott élni?" Mikor honjában szabadon van, kókusdióval, makkal, tök maggal 's csaknem mindenféle gabnamagvakkal, még kölessel és rízskásával is; ha pedig megyszelidülmegszelidül mindent megeszik mit az emberek: sűltet, főttet, gyümölcsöt, kenyeret, és egyebet. Eledelét újaival viszi a' szájába, s' mindaddig mig azt megeszi fél lábon áll-A' 2-dik táb. 2. fig. egy jó nagy papagáj van le rajzolva. "Van-e sok papagáj?" Oh igen is; legalább harmincszázféle számláltatik, mellyek nagyságra, és színre nézve jóval különböznek egymástúl. Vannak olly nagyok mint a' házityúk; de vannak olly kicsinyek is mint a' veréb. Szinökre nézve pedig vannak vörösek, zöldek, sárgák, szürkék, fejérek, feketék, kékek, melyeknek kölönbözőkülönböző neveik vannak, mint zöld huszár, vörös párkit, kakatu, 's'a t. 'sS nálunk rendszerint igen drágák. A' parkitok szüntelen azt kiáltozzák: parkit, parkit !és a' szép bóbítájú kakatuk: kakatu, kakatu! Keletindiában, Délafrikában és Amerikában mindenütt vannak papagájok; de Keletindiában és Chinában legtöbbek és szebbek találtatnak. Ott kókus és szerecsen dió fákon laknak 's nagy bőséggel költenek, az ágak hegyeire függesztvén fészkeiket, nehogy a' kígyók, gyíkok hozzájuk felmászhassanak és kárt tehessenek. Előre is, hátra is két újuk van, és orrok segelme által jó szaporán tudnak fel 's alá mászkálni a' fákon; mert valahányszor mászkálás közben egyik lábokat eleresztik, mind annyiszor orrukkal a fába vágnak, hogy le ne essenek.