„Pintér Tamás kötetben ki nem adott elbeszélései” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
18. sor:
* ''Igyunk a találkozásra'' – Gáli, a funkcionárius autója lerobban, és a sofőr nekiáll javítani. Gáli elindul taxit keresni, de ekkor összefut egy régi ismerősével, akivel együtt dolgozott, még munkásként. Nem tudja az invitálását visszautasítani, és kénytelen bemenni a bisztróba, ahol volt kollégái isznak. Gáli feloldódik, jól érzi magát. Végül egy régi kollégájával hazaindul, amikor megáll mellettük a szolgálati kocsi. A baráti hangulat elpattan. Az Élet és Irodalom 1962. szeptember 8-ai számában jelent meg.{{refhely|ÉS 77|4. oldal}}
* ''Jó a kutyáknak'' – Két gazdag, férje által elhanyagolt nő napozik egy villa kertjében. A két nő lerészegedik, és egy pillanatra mintha vágyat éreznének egymás iránt, de inkább maradnak a kutyákról, kutyabetegségekről szóló felszínes beszélgetésnél. Először az Élet és Irodalomban jelent meg 1970. június 20-án.{{refhely|ÉS 125|14. oldal}} Az író később a történet magját felhasználta a ''Zöld özvegyek'' című elbeszéléséhez, amely [[A csendárus]]ban jelent meg.{{refhely|A csendárus|104-117. oldal}}
* ''Kezdődik, Pietro'' – A novella egy telefonbeszélgetés Péter és barátnője, Lill között. A nő a férfi szemére veti részegeskedését, önmaga produkálását és szexuális képességeinek csökkenését. Az elbeszélés az öregedés kezdetéről szól, amikor az emberek görcsösen szeretnének fiatalok maradni. Az Alföld 1968. májusi számában látott napvilágot.{{refhely|Alföld 2 |12-15. oldal|azonos=Alföld 2 12-15}}
* ''Környezettanulmány'' – Ironikus hangvételű elbeszélés egy szociográfus látogatásáról egy panelházban. Vendéglátója, Kovács Antal beszélgetésük során ráeszmél, hogy valószínűleg soha nem lesz lehetősége úgy élni, mint a nála ügyesebben helyezkedőknek.{{refhely|Képes Újság|13-12. oldal}}
* ''Legyen világosság'' – Az elbeszélés vonaton játszódik. Egy fiatalember, aki csákányozás közben rávágott egy háborúból hátramaradt robbanószerre és annak detonációjától megvakult, barátnőjével új otthonába, egy világtalanok számára fenntartott intézetbe utazik. A fiú el van keseredve, nem akar az intézetbe menni, és fél, elveszíti barátnőjét. Először az Élet és Irodalom 1963. május 18-ai számában, majd a Budapesti KISZ élet 1965. évi júliusi számában jelent meg.{{refhely|KISZ élet 2|38-41. oldal|azonos=KISZ élet 2 38-41}}