„Magyar Királyság (1920–1945)” változatai közötti eltérés

A legitimista nagy hazafinak számított, de mindig a racionális kereteken belül; a [[turanizmus]]t elítélte, mivel több ízben [[I. István magyar király|Szent István]]t kisértékü embernek tüntette fel és vele szemben kiemelte [[Koppány vezér]] személyét. Ezzel a pogányságot felemelte a kereszténységgel szemben, olyan érv, amelyet nem támogatott a legitimizmus.<ref name="zalamegye1935">{{Cite web|url=https://library.hungaricana.hu/en/view/ZalamegyeiUjsag_1935_1/?query=%22Gy%C3%B6m%C3%B6rey%20Gy%C3%B6rgy%22%20%22farkas%20tibor%22&pg=177&layout=s|title=Zalamegyei Ujság, 1935. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)1935-02-13 / 36. szám}}</ref> A magyar legitimisták a Horthy-korszak alatt a központi kormánynak és a politikai pártjának, a [[Egységes Párt|Nemzeti Egységes Pártjának]] (NEP), nagy ellenfelei és bírálóia voltak. A király nélküli kiráyságot fentartó rendszer alatt gyakran helytelenítették a kormányzó születés- és névnapjának megülését, valamint nagy ellenzői voltak a sok új állami módosításnak, amelyet a [[Bethlen-kormány]] alatt vezettek be. Másrészt legitimista mozgalom mélyen római katolikus meggyőződésű volt, és a jobboldali szélsőségeket erősen elutasította, pontosabban igen nagy ellenségének számított a [[nemzetiszocializmus]]nak. A legitimista körök politikai főelvei között nem csak a ''királykérdés'' (pontosabban a Habsburgok visszatérése a trónra), hanem erős mezőgazdasági fejlesztés, valamint a vidéki embereknek és életének a szinvonala felemelése volt az alapvonása; a vidéki szegény emberek istápolása, azoknak az életének az anyagi és lelki gondjai orvosolása az egyik céljuk erős társadalmilag érzékeny politikát folytatva. A legjelentősebb legitimista politikusok között nagyapponyi gróf [[Apponyi Albert]] ([[1846]]–[[1933]]) politikus, miniszter, belső titkos tanácsos, zicsi és vázsonykői gróf [[Zichy János (miniszter)|Zichy János]] ([[1868]]-[[1944]]) miniszter, őrgróf [[Pallavicini György]] ([[1881]]–[[1946]]), nagybirtokos, zsombolyai és janovai gróf [[Csekonics Iván]] ([[1876]]–[[1951]]), diplomata, Griger Miklós, [[Grieger Miklós]] ([[1880]]–[[1938]]), római katolikus pap, nemzetgyűlési képviselő, [[Pethő Sándor]] ([[1885]]–[[1940]]) magyar publicista, történész, dr. [[Farkas Tibor (politikus)|boldogfai Farkas Tibor]] ([[1883]]-[[1940]]), országgyűlési képviselő, valamint csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|Andrássy Gyula]] ([[1860]]–[[1929]]) belügyminiszter, említésre méltóak. Egy valóban jelentős legitimista vezér a [[Dunántúl]]on [[Mindszenty József|Pehm (Mindszenty) József]] ([[1892]]–[[1975]]), a [[zalaegerszeg]]i apátplébános, aki nemegyszer küzdött a ''királykérdés'' érdekében a két világháború közötti korszakban; Pehm József plébános szorgalmazan gyűjtött pénzt és nagy vállalkozásba fogott: a zalaegerszegi [[Jézus szíve római katolikus templom (Zalaegerszeg)|Jézus szíve ferences plébániatemplom]] [[1925]] és [[1926]] épült neobarokk stílusban, és boldog [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] király emlékére készült, melynek az első "''legitimista''" templomnak számít az országban.<ref name="zalamegyeezeréve">{{Cite web|url=https://library.hungaricana.hu/en/view/MEGY_ZALA_GZ_Sk_1996_Megye_Ezer_Eve/?query=templom%20%20pehm%20jozsef%20jezus%20szive&pg=254&layout=s|title=Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek)Tyekvicska Árpád: A Mindszenty-jelenség}}</ref>