„Magyar Királyság (1920–1945)” változatai közötti eltérés

A háború és a forradalmak hosszú távú hatásai közé sorolható még a hivatásos katonatisztek politikai életbe való bekapcsolódása. Az első világháborút végigharcoló magyarországi katonatisztek többsége az [[Ellenforradalom|ellenforradalmi]], [[Legitimizmus|legitimista]] vagy [[Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt|fajvédő]] erők oldalán kapcsolódtak be a politikai életbe, illetve a [[második világháború]] magyar katonai elitje is az első világháborúban szocializálódott. A [[magyar irredentizmus]] a két [[világháború]] között [[Magyarország]]on kialakult erős szellemi irányzat, amelynek célja az [[1920]]-as igazságtalan [[trianoni békeszerződés]] felülvizsgálata, a [[Nagy-Magyarország]] eszménye alapján. A [[Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája]], vagy rövidebben (Magyar) Területvédő Liga (''TEVÉL'') az első világháború végén a [[Károlyi Mihály-kormány]] segítségével alakult országos politikai propagandaszervezet volt, amely a történelmi Magyarország területi egységének megóvását tűzte zászlajára. Első elnöke [[Lóczy Lajos (geológus, 1849–1920)|lóci Lóczy Lajos]], akinek a lemondását követően gróf széki [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] a második, majd [[Urmánczy Nándor]] lett a harmadik elnöke. Az [[1920-as évek]] közepén a központosítás és az átszervezések jegyében be nem olvasztották a [[Magyar Nemzeti Szövetség]]be. [[1921]]. szeptember 16-án megalakult a szintén irredenta [[Honvédelmi Párt]], melynek az elnöke Urmánczy, a korelnöke [[Persay Ferenc]] lett; mindketten jeles tagjai volt a megszűnt TEVÉL-nek.<ref>Budapesti Hírlap, 1921. október (41. évfolyam, 218–244. szám) 1921-10-18 / 232. szám</ref> Szintén a Területvédő Liga „''találta meg''” és használta fel saját propagandacéljaira [[József Attila]] [[1922]]-ben írt ''[[Nem, nem, soha!]]'' című versét, aminek kissé módosított címe, a ''Nem! Nem! Soha!'' aztán rövid úton gyakorlatilag a liga (nem hivatalos) országos jelszavává vált.

A legitimistamásik jelentős politikai mozgalom a korszakban a [[legitimizmus]], amelynek a tagjai nagy hazafinakhazafiaknak valloták számítottmagukat, de mindig a racionális kereteken belül; a [[turanizmus]]t elítélte, mivel több ízben [[I. István magyar király|Szent István]]t kisértékü embernek tüntette fel és vele szemben kiemelte [[Koppány vezér]] személyét. Ezzel a pogányságot felemelte a kereszténységgel szemben, olyan érv, amelyet nem támogatott a legitimizmus.<ref name="zalamegye1935">{{Cite web|url=https://library.hungaricana.hu/en/view/ZalamegyeiUjsag_1935_1/?query=%22Gy%C3%B6m%C3%B6rey%20Gy%C3%B6rgy%22%20%22farkas%20tibor%22&pg=177&layout=s|title=Zalamegyei Ujság, 1935. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)1935-02-13 / 36. szám}}</ref> A magyar legitimisták a Horthy-korszak alatt a központi kormánynak és a politikai pártjának, a [[Egységes Párt|Nemzeti Egységes Pártjának]] (NEP), nagy ellenfelei és bírálóia voltak. A király nélküli kiráyságot fentartó rendszer alatt gyakran helytelenítették a kormányzó születés- és névnapjának megülését, valamint nagy ellenzői voltak a sok új állami módosításnak, amelyet a [[Bethlen-kormány]] alatt vezettek be. Másrészt legitimista mozgalom mélyen római katolikus meggyőződésű volt, és a jobboldali szélsőségeket erősen elutasította, pontosabban igen nagy ellenségének számított a [[nemzetiszocializmus]]nak. A legitimista körök politikai főelvei között nem csak a ''királykérdés'' (pontosabban a Habsburgok visszatérése a trónra), hanem erős mezőgazdasági fejlesztés, valamint a vidéki embereknek és életének a szinvonala felemelése volt az alapvonása; a vidéki szegény emberek istápolása, azoknak az életének az anyagi és lelki gondjai orvosolása az egyik céljuk erős társadalmilag érzékeny politikát folytatva. A legjelentősebb legitimista politikusok között nagyapponyi gróf [[Apponyi Albert]] ([[1846]]–[[1933]]) politikus, miniszter, belső titkos tanácsos, zicsi és vázsonykői gróf [[Zichy János (miniszter)|Zichy János]] ([[1868]]-[[1944]]) miniszter, őrgróf [[Pallavicini György]] ([[1881]]–[[1946]]), nagybirtokos, zsombolyai és janovai gróf [[Csekonics Iván]] ([[1876]]–[[1951]]), diplomata, [[Griger Miklós]] ([[1880]]–[[1938]]), római katolikus pap, nemzetgyűlési képviselő, [[Pethő Sándor]] ([[1885]]–[[1940]]) magyar publicista, történész, dr. [[Farkas Tibor (politikus)|boldogfai Farkas Tibor]] ([[1883]]-[[1940]]), országgyűlési képviselő, valamint csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|Andrássy Gyula]] ([[1860]]–[[1929]]) belügyminiszter említésre méltóak. Egy valóban jelentős legitimista vezér a [[Dunántúl]]on [[Mindszenty József|Pehm (Mindszenty) József]] ([[1892]]–[[1975]]), a [[zalaegerszeg]]i apátplébános, aki nemegyszer küzdött a ''királykérdés'' érdekében a két világháború közötti korszakban; Pehm József plébános szorgalmazan gyűjtött pénzt és nagy vállalkozásba fogott: a zalaegerszegi [[Jézus szíve római katolikus templom (Zalaegerszeg)|Jézus szíve ferences plébániatemplom]] [[1925]] és [[1926]] épült neobarokk stílusban, és boldog [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] király emlékére készült, melynek az első "''legitimista''" templomnak számít az országban.<ref name="zalamegyeezeréve">{{Cite web|url=https://library.hungaricana.hu/en/view/MEGY_ZALA_GZ_Sk_1996_Megye_Ezer_Eve/?query=templom%20%20pehm%20jozsef%20jezus%20szive&pg=254&layout=s|title=Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek)Tyekvicska Árpád: A Mindszenty-jelenség}}</ref>