„Szerb Egyházi Múzeum (Szentendre)” változatai közötti eltérés

A műalkotások többsége a XVIII. sz.-ból való. Jelentős az ikonanyag, amely részben a [[posztbizánci]] iskolát követi, de sok közülük az [[autodidakta]] művészek által alkotott újszerűbb kép is. A tanultabb művészek között van [[Ostoja Mrkojevic]], [[Mitrofán Zográf]] és [[Nedelko Podovic]].

 

A gyűjtemény tárgyát képezik egyéb istentiszteleti és [[liturgia|liturgikus]] tárgyak is. Az [[iparművészet]]i alkotások már [[barokk]] jegyeket viselnek. Ezeket gyakran magyar, osztrák és más európai mesterektől rendelték, de a helyi szerb ötvösök is remekműveket állítottak elő.

 

 

Ezt követően a szerb népesség és kultúra is hanyatlásnak indult. „A trianoni békediktátum által meghúzott határokon belül csak egy ortodox püspöki székhely maradt Magyarországon: Buda, illetve Szentendre. A több milliós hazai ortodoxia néhány tízezerre zsugorodott. A trianoni Magyarországon rekedt román parókiák a nagyváradi, illetve az aradi püspök alá tartoztak. Már az 1920-as években tárgyalások folytak, hogy az összes magyarországi ortodox egyházközség a budai szerb püspök joghatósága alatt éljen, de ez csak terv maradt.”

 

Az 1960-as évek végén már múzeumként funkcionáló épületben a hazai szerb ortodox egyházművészet tárgyi emlékei láthatóak a [[szentségtartó]]któl, [[ikon]]októl kezdve az egyházi ruházatokon át. Ezeken kívül megcsodálhatóak a szépséges [[kódex]]-bibliák, [[pásztorbot]]ok és [[bútor]]ok is.