„Május negyedike mozgalom” változatai közötti eltérés

Kína 1917-ben lépett be az I.[[első világháborúbavilágháború]]ba a [[Antant|Szövetségesek]] oldalán. Abban az évben 140 000 kínai munkást küldtek (a [[Brit haderő|brit hadsereg]] részeként, mint [[Kínai Munkáshadtestet(CLC)Munkáshadtest]]et) Franciaországba.<ref>Guoqi Xu. ''Strangers on the Western Front: Chinese Workers in the Great War.'' (Cambridge, Massachusetts: Harvard University Press, 2011. </ref> Az 1919. áprilisi [[Versailles-i békeszerződés|versailles-i szerzõdés]] a császári németek [[Santung]] tartományban szerzett jogait az azt megszálló Japánnál hagyta. A kínai kormány képviselői ezért az alábbi igényeket terjesztették elő a béketárgyalásokon:

# minden idegen hatalom összes kiváltságának azonnali megszüntetése Kínában; például a "„[[Területenkívüliség|területenkívüli]]"” részek jogainak megvonása

# a Japán Császárság „[[huszonegy„huszonegy-pontos igényének]]”igényének” elutasítása és törlése

A nyugati szövetségesek uralták a versailles-i találkozót, és kevés figyelmet fordítottak a kínai igényekre. Nagy-Britanniát és Franciaországot elsősorban Németország megbüntetése érdekelte. Noha az Egyesült Államok előterjesztette [[Thomas Woodrow Wilson|Woodrow Wilson]] [[Wilson elnök 14 pontja|tizennégy pontját]], a népek és az államok [[Az önrendelkezés|önrendelkezési]]i jogáról szóló elképzelését; [[David Lloyd George]], [[Georges Clemenceau]] és az Egyesült Államok Kongresszusának makacs ellenállásával szemben nem lehetett érvényesíteni ezeket az eszményeket. Az amerikai szólamok az [[Az önrendelkezés|önrendelkezésről]] a [[Nemzetek Szövetsége|Nemzetek Szövetségében]]ben vonzónak tűntek a kínai értelmiségiek számára, ám a kínai igények figyelmen kívül hagyását a nyugati szövetségesek árulásának tekintették és haragot váltott ki bennük. A békekonferencián hozott döntés adta meg a végső szikrát a május negyedike mozgalom indulásához, és "[[Santung-kérdés]]" néven vált ismertté.