„Boncza Berta” változatai közötti eltérés

}}

[[Fájl:Székely Aladár Csinszka.jpg|bélyegkép|264px|[[Székely Aladár]] fényképe Boncza Bertáról]]

 

Apja [[Boncza Miklós]] ([[1847]]–[[1917]]) [[országgyűlési képviselő]], [[erdély]]i földbirtokos, ügyvéd, aki közel 50 éves korában vette feleségül saját nővérének leányát, az alig 22 éves [[Török Berta|Török Bertát]]. Leányát [[1910]]-től négy éven át [[svájc]]i Lutryben a Le Marronier leány-nevelőintézetben taníttatta, ahonnan a tizenhat éves Boncza Berta túlfűtött hangú leveleivel hódította meg az ekkor [[Svájc]]ban diákoskodó későbbi erdélyi írót, [[Tabéry Géza|Tabéry Gézát]]. Még e románc idején, [[1911]] novemberében kezdeményezett Berta levelezést [[Ady Endre|Ady Endrével]] is, de az első személyes találkozásukra csak [[1914]]. [[április 23]]-án került sor, amikor a költő ellátogatott [[Csucsa|Csucsára]]. Az év [[május 14]]-én [[Lám Béla]] erdélyi mérnök-író titokban eljegyezte Boncza Bertát, ám a nem egészen egy hónapig tartó mátkaságnak az időközben elmélyülő Ady-szerelem vetett véget. A Csinszka név eredete – szemben a közhiedelemmel – nem Ady leleménye, hanem valójában ő nevezte el Adyt tréfából „lengyel nemesi néven” ''Csacsinszky''nek, röviden ''Csinszky''nek. Erre született válaszul a ''Csinszka'' [[ragadványnév]], amelyet aztán megtartott Ady halála után is.<ref>A kérdésről l. részletesebben: Rockenbauer Zoltán: A halandó múzsa. Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese. Noran Kiadó, Luna Könyvek, 2009, 121–124.</ref> Ady Csinszka-versei [[1914]]. [[július 1]]-jétől kezdtek megjelenni a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugatban]]. Bár édesapja határozottan ellenezte, Csinszka [[1915]]. [[március 27]]-én Budapesten hozzáment Ady Endréhez. Boncza Miklós halálával megörökölték a [[Veres Pálné utca]] 4. sz. alatti lakást, ahová [[1917]] őszén költöztek be. Ma az egykori lakás helyén működik a [[Petőfi Irodalmi Múzeum]] Ady-emlékszobája. Ady Endre halála után, [[1919]] kora tavaszától [[Babits Mihály|Babits Mihállyal]] tartott fenn egy évig szerelmi kapcsolatot.<ref>„Mis királyfi, oly gyönyörű, hogy vagy nekem”: Babits Mihály és Boncza Berta, In: [[Nyáry Krisztián]]: Így szerettek ők, Corvina, 2012, 36–39.</ref> [[1920]] augusztusában házasságot kötött [[Márffy Ödön]] [[festő]]művésszel. Negyvenévesen, [[1934]]. [[október 24]]-én hunyt el [[agyvérzés]] következtében.

 

[[Fájl:Rippl Csinszka 1915.jpg|bélyegkép|264px|[[Rippl-Rónai József]] festménye, 1915]]

Csinszka a XX. század eleji múzsatípus jellegzetes alakja. A korszak hasonló, több művészt inspiráló hölgyei közül leginkább [[Alma Maria Mahler-Werfel|Alma Mahlerhez]] lehet hasonlítani. Akárcsak Alma, Csinszka is számos művészeti ágban kipróbálta magát: komolyan foglalkozott képzőművészettel, még [[Kernstok Károly (festő, 1873–1940)|Kernstok Károly]] szabadiskoláját is látogatta egy időben. Verseket, novellákat, szecessziós hangulatú, irodalmi leveleket írt, elsajátította a fotográfia akkoriban bonyolult technikáját. Ám sem elég tehetség, sem elég szorgalom nem volt benne, hogy valamilyen művészeti ágban valóban jelentőset alkosson. Versei először 1931-ben, önéletrajzi írásai csak jóval halála után, 1990-ben jelentek meg nyomtatásban. Néhány rajza, fényképe köz- és magángyűjteményekben megtalálható. Csinszka valódi tehetsége abban rejlett, hogy személyisége másokat ösztönzött alkotásra. [[Tabéry Géza]] kamaszszerelmükről írta a ''Csucsai kastély kisasszonya'' című könyvét,<ref>Első megjelenés: Tabéry Géza: A csucsai kastély kisasszonya. Temesvári Hírlap, 1934. december 24. (melléklet)</ref> Fiaskóval végződő jegyességük történetét [[Lám Béla]] önéletrajzi regényében, a ''Körön kívül''ben dolgozta fel.<ref>Lám Béla: A körön kívül. Bukarest, 1967</ref> Ady Csinszka-versei a költő kései szerelmi lírájának legjelentősebb ciklusa. Babits maga is írt verseket Csinszkához, kapcsolatuk idején is.<ref>A legismertebb a ''Régi friss reggeleim''</ref> és akkor is, amikor értesült Márffyné tragikusan korai haláláról.<ref>''Furcsa elmenni Délre''</ref> Hullámzó intenzitású viszonyuk történetét már [[1921]]-ben közzétette a Nyugatban megjelent ''Költészet és valóság'' című novellájában.<ref>Babits Mihály: Költészet és valóság. In: Nyugat, 1921. 1. sz. 43–46.</ref>