„Otto Wallach” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Munkássága: elütés, gondolatjel |
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel |
||
29. sor:
|kitüntetései= [[Kémiai Nobel-díj]] <small>(1910)</small><br>[[Davy-érem]] <small>(1912)</small>
}}
'''Otto Wallach''' ([[Kalinyingrád|Königsberg]], [[1847]]. [[március 27.]] – [[Göttingen]], [[1931]]. [[február 26.]]) német [[Kémia|vegyész]]. [[1910]]-
==Tanulmányai==
38. sor:
Doktorátusának megszerzése után 1869-ben Berlinben kezdett el dolgozni, a tőle néhány évvel idősebb Hermann Wichelhausszal a naftol nitrálásán. Röviddel később [[August Kekulé]] meghívta magához a [[Bonni Egyetem]]re, melynek gyógyszerészeti tanszékén 1870-től kezdett el oktatni. Ugyanebben az évben besorozták a hadseregbe és harcolt a [[porosz–francia háború]]ban. A háború végeztével 1871 márciusában leszerelt és egy berlini anilingyárban (az [[Agfa]] elődjénél) talált munkát. A vegyszerek gőzétől gyakran betegeskedett, ezért inkább visszatért a Bonni Egyetemre, ahol kezdetben asszisztensként alkalmazták, majd magándocensi kinevezést kapott, 1876-ban pedig – némileg az egyetem vezetésének nyomására – elfoglalta a gyógyszerészeti katedrát. Ekkoriban kezdte kísérleteit az amidkloridokkal és a [[foszfor-pentaklorid]]dal és felfedezte az [[imino-klorid |imino-klorid]]okat.
Egy alkalommal az idős Kekulé professzor egy használaton kívüli szekrényben több sornyi illóolajos üvegcsét fedezett fel és megkérte Wallachot, hogy vizsgálja meg őket. Wallach így került a kémiának arra a területére, amely ezután idejének nagy részét lefoglalta és megalapozta tudományos hírnevét. A növényi kivonatok jórészt több vegyület keverékei voltak és a zűrzavart csak növelte, hogy az ún. C<sub>10</sub>H<sub>16</sub> vegyületcsoport számos nevet viselt (mint citrén, karvén, cinén, eukaliptén, heszperidin, stb.). Wallach gondos munkával szétválasztotta, kristályosította és kémiailag karakterizálta ezeket az anyagokat; eközben megállapította, hogy a különböző nevű illóolajok közül sok azonos egymással. Az olajokból izolálta a különösen illékony [[Terpenoidok|terpéneket]]. A munkát teljesen csak 1909-
Eközben 1889-ben meghívták a Göttingeni Egyetem kémiai intézetének élére és egyben kémiaprofesszori kinevezést is kapott. 1915-ös visszavonulásáig az intézet igazgatója maradt.
| |||